Kedves Lányok!

Kedves lányok! 

* Egy olyan férfira, aki Istenhez visz közelebb, nem pedig a bűnhöz - érdemes várni!

Forrás

Facebook - Keresztény idézetek  

Igaz szerelem

Igaz szerelem

Moses Mendelssohnt, az ismert zeneszerző nagyapját igazán nem lehetett daliásnak nevezni. Alacsony termete mellett még púpos is volt.
Egyszer látogatóba járt egy hamburgi kereskedőnél, és reménytelenül beleszeretett az üzletember bájos leányába, Frumtjéba. A leány azonban viszolygott Moses torz külsejétől.
Amikor elérkezett a távozás ideje, Moses összeszedte minden bátorságát, és bekopogtatott Frumtjéhoz, hogy utoljára megpróbáljon beszélni vele. Megigézte a lány vakító szépsége, de mélységesen elszomorította, hogy rá sem hajlandó nézni. Miután többször is hasztalanul igyekezett szóra bírni, Moses végül félénken megkérdezte:
- Frumtje kisasszony, hisz abban, hogy a házasságok a mennyben köttetnek?
Igen – felelte a lány, szemét továbbra is a padlóra szegezve. – És maga?
- Én is. Tudja, az Úr minden fiú születése előtt kinyilatkoztatja, hogy ki az illető jövendőbelije. Nekem is kijelölték a menyasszonyomat, de azt is mondták, hogy: „A feleséged púpos lesz.” Én azonnal könyörögni kezdtem: „Ó, Uram, ne sújtsd őt ilyen rettenetes sorssal! Kérlek, add nekem a púpját, hadd maradjon ő gyönyörű!”
Frumtje a fiatalember szemébe nézett, és mintha valami réges-régi emlék kavarodott volna fel benne. Mendelssohnnak nyújtotta a kezét, s hamarosan örök hűséget esküdött neki.

Barry és Joyce Vissell

 (Erőleves a léleknek)

Forrás

Facebook -  LIFEconnect.hu

Magányosság

Magányosság

Én még most is tanulok erről az érzelmi területről. Őszintén szólva kihívás volt egy rövid cikkben megragadni mindazt, amit eddig megtanultam. Azért remélem, jó szolgálatot tesz. Én például nem akarok többé egyedül lenni.

Majdnem 10 éve dolgozom a társadalmi innováció területén, és abban a kiváltságban van részem, hogy bensőséges beszélgetéseket folytathatok különféle emberekkel. Az első években optimista voltam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg, akiknek ugyanolyan eszményeik vannak, mint nekem – igazán mondom, nagy öröm számomra, hogy olyanokkal lehetek közösségben, akik elég dilisek ahhoz, hogy elhiggyék: a közös jóért dolgozunk mindannyiunk számára. Ám ahogy ezek a beszélgetések kibontakoztak, kezdtem felfedezni valami újat. Minél többet hallgattam az embereket, mintha annál kevésbé ismertem volna föl, hogy mit is hallok valójában. Amikor az emberek felszabadultak, testbeszédükkel többet mondtak, mint amennyit szavaikkal akartak, és ahogy elkezdtem összerakni mindazt, amit hallottam, egyszerre olyan újszerűen és szomorúan világos lett az egész. Eleinte nem értettem meg, vagy nem hittem el, amit hallok, de ahogy egyre inkább beengedtem mindazt, amit mondtak, egyre jobban kezdtem megértetni. Azokban a közösségekben, ágazatokban, vagy akár városokban, ahol az emberek megpróbálnak valami jót tenni a világért, igazi, kimondatlan magány jut nekik osztályrészül.

Ez nem csak azokra igaz, akik megpróbálnak valami pozitív változást hozni. Házasságokban, tanárok és diákok között, templomok padsoraiban és családi összejöveteleken egyaránt jelen van a kimondatlan magányosság; ez az egyre növekvő érzés, amely elválaszt, elszigetel minket egymástól, és azt mondatja velünk: „Egyedül vagyok ebben.” Ez a magányosság sokféleképpen megmutatkozik. Először azt vettem észre, hogy a „Senki sem érti meg.” érzés kerít hatalmába; nemcsak akkor, amikor én mondom, hanem akkor is, amikor másoktól hallom ezt.

Később kezdtem észlelni a „Ki, ha nem én?” és a „Senkinek nem kellene látnia ezt.” érzéseket is. Azután ott volt a még ármányosabb „Miért én?”, a „Nem (a) te (a hibád), hanem (az) én (a hibám)”, és a „Nem bírom tovább.” érzése. Először azt gondoltam, hogy ez csak beszéd, de amikor tényleg észre vesszük a másikon, akkor természetes, hogy mi is átérezzük a magányt.

A „Senki nem ért engem.” érzéssel tavaly találkoztam először, amikor egy barátnőmet segítettem keresztül megromlott házassága nehézségein. Természetesen nem ez volt az első, hogy ilyet mondott nekem valaki, hiszen sok olyan fiatallal dolgozom, akik saját elszigeteltségükre próbálnak megoldást találni. De ez más volt. A barátnőm már jó ideje úgy gondolta, hogy a férje sohasem érti őt, és éveken át élt egy kiüresedett házasságban. Ez a meggyőződése elszigetelte őt a férjétől, és bár a férje nagyon más ember, mint ő, az elején megpróbált közeledni hozzá. Jóllehet sikertelenül. Évekkel később aztán a barátnőm sajnos megismert egy férfit, aki „megértette” őt. Egymásba is szerettek. Csak jóval később, egy házassági tanácsadás során mondta el nekem, hogy az önmaga teremtette magány kibírhatatlan volt, és hogy ez mekkora szomjúságot okozott benne az iránt, hogy valaki szeresse és megértse őt, és mennyire hajlamossá tette arra, hogy engedjen annak a csábításnak és fantáziának, hogy végre valaki megérti őt. Megtanultam, hogy a „senki nem ért engem” életszemlélet őszintén haszontalan.

Idén év elején kezdtem másként tekinteni a „Ki, ha nem én?” érzésre. Korábban azért nem vettem ezt észre, mert be kell valljam, én is sokszor mondtam ezt magamnak fiatalabb koromban. Azért mondtam magamnak, mert úgy éreztem, hogy csak én fizethetek meg azokért a hibákért, amelyeket életem korai szakaszában elkövettem, csak én érdemlek emiatt szenvedést és boldogtalanságot. Megismerkedtem olyan diákokkal, akik azt hiszik, hogy nekik kell megmenteniük a családjukat: csak ők képesek helyrehozni a szüleik házasságát vagy megmenteni bántalmazott édesanyjukat, hogy a testvéreik túl fiatalok, túl gondatlanok, vagy túl felelőtlenek. Vannak olyan barátaim, akik roppant nagy kötelességnek érzik a gyereknevelést: mindig mindenben a gyermekük mellett kell lenniük. Tisztában vannak azzal a kötelességükkel, hogy törődniük kell másokkal, de közben nem ismerik el, hogy nekik is szükségük van arra, hogy engedjék, mások meg velük törődjenek. A „Ki, ha nem én?” érzése magányosság, mert az önként vállalt mártíromság magányos. Sőt talán egy kicsit öntelt is. Megtagadja másoktól a lehetőséget, hogy hozzáadjanak valamit az életünkhöz. Nem ismeri el, nem is ad lehetőséget arra másnak, hogy felelősséget vállaljon. Végül azt tapasztaljuk, hogy senki sem tud belépni az életünkbe, vagy ami még rosszabb, mi nem tudunk kilépni a sajátunkból.

A „Senki más nem látja.” érzést akkor ismertem meg, amikor erősödő nemi öntudatú fiatalokkal dolgoztam. Megtanultam, hogy a pornográfia és a nemiség sok fiatal férfi életében vezet elszigetelődéshez, legyen szó akár szégyenről, akár szorongásról. Mégis, sok fiatal férfi egyszerűen csak arra vágyik, hogy valakivel megbeszélhesse ezeket, hogy tisztázzon dolgokat és perspektívát kapjon. Arra viszont nem számítottam, hogy a „Senkinek nem kellene látnia ezt.” érzése, ha nem beszélnek róla idejében, elszigetelődéshez vezet, ami nem enged teret a sebezhetőségnek. Ez nem csak férfiak esetében van így, és nem kizárólag a nemiséggel kapcsolatban. Ha azt hisszük, hogy nem oszthatunk meg valamit másokkal, mert szerintünk rejtegetni való dolog, akkor ez a hitünk az önbizalomhiány, önmagunk leértékelésének a melegágya lesz, és lehetetlenné tesszük azt a békességet és stabilitást, amely a perspektívával és az érettséggel jár. Nem vagyunk egyedül. Egyszerűen mi döntünk úgy, hogy egyedül leszünk.

Az igazság az, hogy egyediek vagyunk, és időt kell szánnunk arra, hogy másokat megismerjünk. Nincs egyszerűbb út. Igaz, vannak olyan emberek, akik nem hajlandók megérteni a másikat, akiket nem érdekel semmi, akik egymagukban is csöndes rejtélyek. De igazságtalan dolog önmagunk védelme érdekében elkergetni azokat az embereket, akik viszont készek arra, hogy bizalmat, együttérzést és szeretetet alakítsanak ki, amit minden kapcsolat megérdemel. A „Senki nem ért engem.” a magány és az elszigeteltség receptje, amely gyorsan kárt tesz a kapcsolatainkban. A „Ki, ha nem én?” tagadja a közösség erejét. A „Senkinek nem kellene ezt látnia.” azt feltételezi, hogy a mi szenvedésünk egyedi, pedig valójában nagyon-nagyon hasonló másokéhoz.

Amikor tényleg felismerjük, akkor aggasztó lesz, hogy mennyit latolgatunk, és hogy ezáltal mennyire elválasztjuk magunkat egymástól. A közösség és az együttműködés igazi erejét – amely szükséges ahhoz, hogy megoldhassuk életünk bonyolult problémáit, sőt a világ roppant komplexitását is – nem szoríthatják ki olyan gondolatok, amelyek mindannyiunknak kárt okoznak. Nem azt mondom, hogy ezekben a latolgatásokban nincs érték, mert ha az értéket nézzük , akkor függetlenségre és a személyes felelősségre ösztönözhetnek. Mégis, a magány leginkább talán cinizmust, lemondást és elkerülhetetlenséget eredményez, ami ellen együttesen próbálunk küzdeni. Megtanultam, hogy a „Szükségem van rá, hogy mellettem állj.”, „Sok bölcsességet tanulhatok tőled.” és az „Itt vagyok, mert fontos vagy nekem.” mennyivel több lehetőséget kínál annál, mint azt az én magányos szívem hinni meri. Én is tanulok még.

(Szeptember 14. 2014 írta)

Az angol eredeti itt van - https://www.facebook.com/notes/tong-yee/loneliness/10152626042477891?pnref=story

Forrás

Facebook

 

Szerzek neki segítőtársat...

 

Szerzek neki segítőtársat...
1.Mózes 2,18-25

"Azután ezt mondta az ÚRisten: 

Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat."

 (18.v.)

Szeretünk ajándékot adni és kapni? Olykor gondot okoz ez is, az is. Nem igazán tudjuk, mi kell a másiknak. Ám nincs szívet melengetőbb, mint az a bizonyosság, hogy maga Isten ajándékozott meg. Tudja, mire van szükségünk. Amit Ő szerez nekünk, az jó. Akkor is, ha lelkünk olykor roskad tőle. Hisz bizalommal teli szívvel kérhetünk hozzá erőt. Mi akadályoz minket Isten akaratának felismerésben? Ami lelkünket tölti. Szabaddá kell lenni, feledni (feladni), a magunk vágyait. Találkoztam valakivel, aki feleségül ment hódolójához. Nem szerette, férjhez akart menni. És mert hinni akarta, hogy megszereti, bibliai üzenettel erősítette döntését maga s mások előtt. De Isten nem igazolta őt. S ő nem tudott mást, mint elveszíteni azt, amit megszerzett. Mifélék a mi bizonyosságaink? Azt olvassuk, Ádám még meg sem fogalmazta hiányát, úgy kapta Évát.
Isten látta, hogy nem jó neki egyedül. Aki markol valamit, engedje el, tegye annak kezébe, akitől kapni szeretné. Azt, avagy mást. Különben nem lehet biztos az ajándékozó akaratában. Mi a dolgunk? Tőle várni, észrevenni, rácsodálkozni...

Ajánlott igeszakasz:
 1.Mózes 4,1-21.

Biblia Online

Mit mondana erre Jane Austen?

Nagyon jó cikket fedeztem fel a Nők Lapjában (2015.február 25.-ei számában)!

MIT MONDANA ERRE JANE AUSTEN?
KLASSZIKUS TANÁCSOK A MODERN PÁRVÁLASZTÁSHOZ

1.szabály

Viselkedj felnőtt nőkként, ne pedig kislányként!

Jane Austen  szerint ugyanis amíg a lányoknak meglehetősen rövid a szavatossági idejük, a nők idővel egyre csak értékesebbek lesznek.

2.szabály

Férfit keress, ne pasit!

 Mert amíg a kifiúk idővel valóban férfivá érnek, addig a pasik képtelenek felnőni. A nőknek pedig Jane Austen szerint a párválasztásban is felnőttként kell viselkedniük, mert csak egy gyerek nyúl mindig szándékosan az után a dolog után, ami látszólag a legédesebbnek tűnik.

3.szabály

Figyeljen oda, mit beszélnek!  

4.szabály

Öltözzön fel normálisan! 

Testtartás is fontos , mert aki kihúzza magát, az világosabban is gondolkodik, aki pedig ura a mozdulatainak, az sokkal inkább kézben tartja az életét is. Ha pedig a fejünket felemeljük, akkor a szó átvitt értelmében is emelt fővel járunk.

5. szabály

Legyen eléggé független!

6.szabály

Ne csak üljön ott, szólaljon meg! 

 7.szabály

Ne a barátnőjével ossza meg a szerelmi életét! 

8.szabály

Ne ítéljen elsőre! 

9.szabály 

Ne csak üljön ott, csináljon már valamit!

10. szabály

Ne érje be kevesebbel!

Igenis keressünk valamit, de el kéne várnunk, hogy azt meg is találjuk!

Forrás

Nők lapja

www.noklapjamagazin.hu

"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok ..."

NEM TUDOD MERRE TOVÁBB?

ENGEDD ÁT A KORMÁNYT ISTENNEK!

Ő ismeri a számodra legjobb utat!

NEM KELL órákat ülnöd a dugóban és ráadásul a kilátás is csodálatos lesz!

"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!" 

(Ézsaiás 55:8)

NE kételkedj!
Tégy mindent ISTEN kezébe,
Hagyj mindent ISTEN kezében,
Végy mindent ISTEN kezéből !

A kép és a szöveg forrása

Facebook

Jó kommunikáció

Jó kommunikáció, jó beszélgetés

Jó beszélgetések nélkül meghal egy párkapcsolat. Ezért összegyűjtöttem néhány banálisan egyszerű, de mégis hasznos tanácsot arról, hogy hogyan tegyük jobbá a beszélgetéseinket.

1) Jó időben

Nincs annál rosszabb, amikor az embernek hulla fáradtan kell beszélgetnie a párjával. Ha fáradtak vagyunk, akkor bizony pihenni kell, és nem társalogni. Hiszen fáradtan nem tudunk odafigyelni a másikra, és a türelmünkből is sokkal kevesebb van. Éppen ezért soha ne kezdeményezzünk ill. folytassunk komolyabb beszélgetést a párunkkal, ha látjuk, neki vagy nekünk nincs erőnk hozzá.

(Hasonlóan tipikus hiba az is, amikor a párunk épp a hobbijával van elfoglalva, és olyankor akarjuk, hogy velünk foglalkozzon.)

A beszélgetés igenis sok energiát igényel, ezért ne csak azt nézzük, hogy nekünk kedvünk van-e hozzá. Legalább ugyanilyen fontos, hogy a párunknak is kedve legyen hozzá az adott pillanatban.

Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy tanácsos figyelni arra, hogy a beszélgetést tudatosan iktassuk be a heti programjaink közé, mint egy szokásos programot. Ha el tudunk menni hétvégente vásárolni, közösen végignézünk egy-egy TV-műsort, akkor miért ne tudnánk elmenni beszélgetni is valahová? 

2) Magunk helyett a másikról

Sok helyen olvasom, hogy a párkapcsolat jó működéséhez szükség van arra, hogy az érzéseinket kifejezhessük, a gondolatainkat elmondhassuk a másiknak. Ez rendben is van, hiszen ha ezeket megfogalmazhatjuk egy másik személynek, kiönthetjük neki a lelkünket, sokkal jobban érezzük magunkat, mint előtte. Csakhogy!

Ha csak erről szól egy beszélgetés, akkor vajon a párunknak egy kellemes élmény lesz a velünk töltött idő, vagy netán úgy érzi, hogy csak belőlünk ömlik a mondanivaló? Vajon hogy fogja érezni magát?

Pont emiatt nagyon fontos, hogy olyan dolgokról beszélgessünk, ami a párunk számára is érdekes, fontos. Érdemes arra odafigyelni, hogy a beszélgetés elején lehetőleg a párunkról legyen szó. Olyan témát válaszunk, ami őróla szól, ami őt érdekli. Így sokkal hajlandóbb lesz beszélgetni velünk, mint egyébként. Ha így látunk neki a beszélgetéseknek, biztosak lehetünk abban, hogy a párunk egy kis idő múlva nyitottabb lesz ránk, és szívesen beszélget a minket érintő dolgokról is. 

3) Érdeklődés, érdeklődés, érdeklődés

Vannak olyan ismerőseim, akikkel egyszerűen nem tudok beszélgetni. Rájöttem, hogy miért. Azért, mert nem érdeklődnek. Akkor tudunk ugyanis önfeledten, élvezetesen beszélgetni másokkal, ha érezzük, hogy a másik érdeklődik irántunk. Hogyan lehet jól érdeklődni?

Kérdezi kell. Lehetőleg olyan kérdést kell feltenni a párunknak, amelyre nem csak egy egyszerű igennel vagy nemmel lehet válaszolni, hanem hosszabb kifejtést igényel a megválaszolása.

Tehát “hogyan, miért, milyen, mit gondolsz erről” kezdetű kérdéseket érdemes feltenni, hiszen ezekre nem egy egyszavas választ fogunk kapni, hanem hosszabban is ki tudja fejezni magát a párunk.

Fontos, hogy miután a párunk válaszol a kérdésünkre, ne egy teljesen új, más témára vonatkozó kérdést tegyünk fel. Ehelyett a kapott válaszból keressünk ki egy minket érdeklő részt, és arra kérdezzünk rá. Így biztosan érzi a kedvesünk, hogy érdeklődünk iránta, és élvezni fogja a beszélgetést.

Odafigyelésben, érdeklődésben és vidámságban gazdag beszélgetést kívánok mindenkinek!