2020. február 26.

A nő jár a férfi után




A címben jelzett mondat a Bibliából, Jeremiás Könyvéből való. Értelmezni nagyon nehéz ezt a szakaszt a szövegösszefüggés figyelembevételével, mivel a próféta Efraim megújulásáról beszél. A „szófogadatlan leány”, „Izrael szűze” tehát a választott nép egyik törzsét jelenti. Az Úr újat teremt: mostantól fogva Izrael keresi majd az Istent.
A meglepő mondatnak tehát pozitív üzenete van az adott szövegkörnyezetben. Azonban, ha a gondolatot kiragadjuk az adott helyről és önmagában tekintjük, akkor egy nem kívánatos mai jelenséget ismerhetünk fel.
Isten teremtésének rendjében meghatározta a férfi és női szerepeket. Egyenlőnek, de mégis különböző feladattal rendelkeznek. Az Úr a férfinak vezető szerepet szánt, az asszonytól pedig engedelmességet vár (1Móz 3,16-17; Ef 5,22-23). A férfitől a vezető szerep felelősséget követel: rátermettséget, erőt, bátorságot, kezdeményezőképességet. Az asszony pedig mint „gyengébbik nem” a férfi után vágyakozik, hiszen tőle függ boldogulása. A férfi és nő különbözik fizikailag, de lelkileg is. Szerepük ezért is különböző a világban.
Egy ismert magyar népdal szövege így szól: “Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére. Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe”. A dal jól kifejezi az egyes nemi szerepeket: a férfi “férfias” módon valamilyen ügyességet és erőt demonstráló tevékenységet folytat, miközben a magasba törekszik, ennek eredménye a földre hullik. A nők földhöz ragadt módon lent maradnak és összegyűjtik a férfi aktivitásának eredményét.
Az utóbbi évszázadok társadalmi, kulturális, gazdasági változásai azonban megkérdőjelezték ezeket a szerepeket. A feminista mozgalom harcolva a nők egyenjogúságáért természetellenes módon férfias nőket eredményezett. Néhány szélsőséges feminista gondolkodóban felmerült a kérdés, egyáltalán szükség van-e férfiakra, a gyermeknemzésen és a szexuális örömszerzés lehetőségén túl is? A nők ma ugyanúgy karriert futhatnak be, szinte minden szférában el tudnak helyezkedni. Ugyanakkor a férfiak a felelősség terhétől menekülve elnőiesedtek. A folyamatot erősíti a média, a különböző talkshow-k, pletykalapok. Ezenkívül a férfiak a férfias szerepet nem tanulják meg sem a családban, sem az iskolában… és az eredmény?
A reklámok, a filmek kőkemény, magabiztos nőket mutatnak be és határozatlan, borotvált-mellkasú férfiakat.
Ma teljesen normális, hogy lányok kezdeményeznek a párkapcsolatokban, ugyanis a „mulya” fiúk erre szinte képtelenek. De mi lesz az ilyen alapon létrejövő házasságokkal? Egy férfias nő és egy nőies férfi házassága hosszú távon boldogtalan és működésképtelen – ez a tapasztalatom, mint lelkigondozónak. Több családi konfliktussal szembesültem, aminek oka az volt, hogy a férj aluliskolázott, határozatlan ember volt, felesége pedig sikeres, vezetői karakter. Sem a  férj nem érezte magát jól a kapcsolatban, sem a feleség, sem a gyermekek (Ef 5,21 – 6,4): mivel nem tudják betölteni az Úrtól kapott küldetésüket. Az anyák döntenek gyakran a gyermekek, vagy a család kérdéseiben, pedig ez a férj dolga volna. A kapcsolat csak rövid távon működősképes általában. Egy ilyen családban beszélgettem a feleséggel, aki így panaszkodott: „Nem tudok felnézni a férjemre. Nehéz elnézni, hogy egész nap nem csinál semmit. Egy kudarc az élete.” Több ilyen családban a férj kudarca miatt depresszióssá válik, a feleség pedig stresszessé. Az ok: nincs egyik fél sem az Istentől rendelt helyén.
Mi lehet a megoldás? Egy ilyen családban már nagyon nehéz mit tenni, jó döntéseket hozni. Beálltak a szerepek, a hosszú időn át tartó rossz gyakorlat szinte képtelen megváltozni.
A határozatlan férj nehezen válik határozottá, különösen akkor, ha kudarcai miatt önértékelésében összetört. Egy agilis feleség nehezen válik alázatossá, különösen ha megtanulta, hogy mindent neki kell megcsinálnia, megszerveznie, elvégeznie.
A megoldást a prevencióban, a fiatalok nevelésében látom. Még ifjú korban meg kell tanítani a fiúkat a férfias szerepükre, felelősségükre, a nőknek pedig a nőies szerepeket.  Ebben nagy feladatot kap a család, a gyülekezet, és a baráti társaság. Ezen a területen is érvényes: „Ne szabjátok magatokat a világhoz.” Isten bölcsen tervezett mindent. A férfi és női szerepeket is. Akkor lesz boldog mind a két fél, ha betölti az Úrtól rendelt szerepét.
Kedves fiúk, legyetek hát férfiak, erősek (1 Kor 16,13), határozottak! Tanuljatok vezetést, felelősséget, kezdeményezést, bátorságot! Lányok nektek pedig azt kívánom, hogy legyetek alázatosak, segítsétek a környezetetekben lévő fiúkat, hogy férfivá váljanak! Ezt a szerepet Teremtőnk formálja ki bennünk, keressük Őt mindenekelőtt, így képesek leszünk férfiként és nőként is megállni a helyünket az életben.

2020. február 14.

EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK!



Balog Miklós
EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK!
Galata 6:2-5

Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.

A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!

Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!

Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.

Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.

De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.

Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.

Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.

Ne az én szavam legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!

Vedd fel tehát az én igámat még ma!
– így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.

Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.

2020. február 2.

Müller György házassága



Müller György házassága

Müller György – az árvaházak alapítója – kegyelem által lett a hit hőse.
Minden munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. És kapott... De milyen volt a házassága? A házastársi kapcsolat sok mindent elárul. Legyenek hasznunkra naplójának erre vonatkozó sorai.
„Hogy boldogok voltunk-e? Bizony azok. És minden évben nőtt a boldogságunk. Ahányszor csak találkoztunk, váratlanul is, mindig örömet jelentett: akár valahol a városban, akár az árvaház öltözőjében, ebéd vagy tea előtt, mindig nagyon örültünk egymásnak. Ezerszer elmondtam neki:
»Drágám, azóta, hogy a feleségem lettél, soha nem találkoztunk még úgy, hogy az gyönyörűséget ne szerzett volna nekem.« Ez nemcsak házasságunk első éveiben volt így, hanem a tizedik, huszadik, harmincadik és a negyvenedik évben is.
Tudom, hogy házasságunk szellemi boldogságának alapját az jelentette, hogy drága feleségem szilárd hitű keresztyén volt, és Isten akarata szerint más szempontból is összeillettünk, Isten azért adta őt nekem. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy ez önmagában nem lett volna elegendő a 39 éven és 4 hónapon át tartó igaz házastársi boldogsághoz, ha nem lettek volna meg az alábbi feltételek is.
– Isten kegyelméből mindkettőnknek egy volt a célunk: Krisztusért, és egyedül csak Őérte éljünk.
– Mindketten áldásnak tekintettük a sok munkát. Sokan, még komoly keresztyének is azt a hibát követik el, hogy olyan hivatást keresnek, amelyben kevés a munkájuk, és sok a szabad idejük. Nem tudják, hogy ezzel rosszat kívánnak maguknak, nem áldást. Elfelejtik, hogy a szabad idő, amelyben az embernek nincs rendszeres elfoglaltsága, melegágya a kísértéseknek.
– Akármennyi volt is az elfoglaltságunk, az soha nem ment saját lelkünk gondozásának a rovására. Munkakezdés előtt rendszeresen együtt imádkoztunk, és együtt olvastuk a Szentírást. Ha Isten gyermekei erre nem gondolnak, és akár munkájuk, akár Istennel való szolgálatuk elveszi az időt a benső életükkel való törődéstől, soha nem lehetnek Istenben boldogok, és házastársi boldogságuk is kárt szenved.
– Végül, mint legfontosabb: az utóbbi évtizedekben – hogy húsz vagy harminc éve-e, nem tudom – magányos és családi imádságaink mellett rendszeresen imádkoztunk kettesben. Sok-sok éven át a közös családi imádság után feleségemmel együtt, reggelenként egy rövid időt kettesben töltöttünk imádságban, ilyenkor legfontosabb kéréseinket és hálaadásainkat vittük Isten elé.
A családi imaközösség mellett ezeket a kettesben való imádkozásokat kiváltképpen ajánlom minden keresztyénnek. Úgy ítélem, hogy házaséletünk tartós boldogságának és egymás iránti szeretetünk szüntelen növekedésének ez volt a titka, és ennek köszönhető, hogy az utolsó években ez még frissebb és melegebb volt, mint kezdetben, noha az első naptól kezdve nagyon szerettük egymást.”

(Müller György életrajza megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Forrás

2020. január 17.

KIUTAK A MAGÁNYBÓL



KIUTAK A MAGÁNYBÓL

Nem jó az embernek egyedül lennie.
A mondat a Szentírás első lapjain olvasható, ahol költői ihletésű, visszafelé tekintő prófécia tudósít a világ és az emberiség hajnaláról. Isten megteremti az embert. Társa nincs még, Ádám egyedül él. Minden az övé, mégis boldogtalan. Ezt látva mondja Isten: „nem jó az embernek egyedül lennie” (1 Mózes 2,18).
Ez az állítás a magány életérzését fejezi ki. A magány az egyedül élő ember helyzete, állapota. Ennek fájdalmát Tóth Árpád így fogalmazta meg egyik versében: „Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. (…) Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.” A meddő órák gyötrelme ez.
Egy másik költő, Ladányi Mihály versének címe: Sehová. Ennek néhány sora így hangzik: „Ha társat keresni indulok a tömegbe, ezer magányt fogok. Vánszorgok sehova kétségbeesve.” A társat kereső ember vágya: rátalálni valakire, aki megért, aki szeret. A társat nem talált ember kétségbeesése: ezer magányt fogok… Élhetünk akár tömegben is. Sok ember között is lehet magányos az ember. David Riesman sok nyelvre lefordított szociológiai könyvének már a címe is erről vall: „A magányos tömeg”. Valóban, nem jó az embernek egyedül lennie.
Pedig az egyedüllétnek áldásai is vannak.
Az imádság csendje is ilyen. Jézus tanít arra, hogy ha imádkozni akarunk, legyünk egyedül (Máté 6,6). Vonuljunk vissza, amennyire csak lehet. Zárjuk ki a lármás világot, amilyen mértékben erre lehetőségünk van. Jézus belső szobának, titkos kamrának nevezi az imádság helyét, ahol a bezárt ajtó mögötti csendben van velem Isten.
Máskor az egyedüllétet egy elvégzendő feladat kívánja meg. A tanulás, az olvasás külső és belső csendet kíván, mint minden más koncentrált szellemi munka is. Vagy éppen fáradtak vagyunk. Ilyenkor csak egy-egy félórára is olyan jó egyedül.
Az egyedüllét áldásai természetesen nem azt jelentik, hogy most már mindig ez az állapot a vágyott és kívánatos.
Hiszen az emberekkel nem érintkező, társtalan, magányos ember többnyire boldogtalan. Ezért bíz egymásra minket Isten.
A teremtés történetében Isten nem csak az egyedül élő ember gyötrő állapotát látja: „nem jó az embernek egyedül lennie”, hanem magányosságára megoldást is ad: „alkotok hozzáillő segítőtársat” (1 Mózes 2,18). Társnak azt tekintjük, aki több-kevesebb kötődéssel hozzánk tartozik. Isten teremtési rendjében ez a segítőtárs a házastárs. Hozzánk tartozó társ a család többi tagja is: szülő, testvér vagy gyermek. Az életben társak a barátok és – nevükben is – a munkatársak. Az emberi kapcsolatok ezerszínű rendjében mindazok, akik körülvesznek, hordoznak figyelmükkel és szeretetükkel, s akiket ugyanígy hordozunk mi is. Isten közösségre teremtett minket, hogy ne legyünk magányosak, ne legyünk egyedül.
Mégis jól ismert életérzés a költő fájdalma: „Magam vagyok. Nagyon…” S ismerősek talán az egyedüllét miatt kicsorduló könnyek is. A magányosság oka bennünk is lehet.
Az emberi kapcsolatainkat is kikezdi a bűn, amelyik közénk áll, és nem engedi, hogy igazán társak legyünk. Mi gyakran nem értjük meg egymást. Sokszor önzők vagyunk: igényeljük a megértést, de nem tudunk megértők lenni. Csak elvárásaink vannak, de áldozatot hozni nem akarunk. Ady Endre vágya ott van bennünk: „Szeretném, ha szeretnének” – ugyanakkor viszont tüskések vagyunk, érdesek, szeretetlenek. Mindezzel magunk teremtjük az űrt magunk körül elmarva másokat magunk mellől. Még a házasságban is maradhat egyedül az ember. Paul Valery francia költő aforizmája szerint Isten azért teremtette meg Évát, mert Ádám nem volt elég magányos. A gunyoros mondat háttere az a tapasztalat, hogy házastársak is élhetnek egymás mellett is egyedül. Ne áltassuk magunkat, hogy mindig mindenben a másik a hibás! Magányunk okait sokszor önmagunkban kell megtalálnunk. S ha vétkeztünk egymás ellen, Urunk tanít rendezni a bűneink miatt elrontott emberi kapcsolatainkat megbocsátással, új kezdettel.
Vigyáznunk kell egymásra! Őrködni az emberi kapcsolatok felett féltő szeretettel, hogy ne veszítsük el őket!
A magányosság vigasztalása, hogy Jézus ebben is társunkká lett.
Jézus szenvedéséhez magánya is hozzátartozott. A Gecsemáné kertjében tanítványait arra kérte: „Maradjatok itt és virrasszatok velem” (Máté 26, 38). Amikor valaki élet és halál határára érkezik, csupán ennyi az, amit tehetünk. A magányát megosztani. Az egyedüllétben társnak maradni. Többnyire szótlan társnak. S ha mégis van szó, akkor az már csak az imádság szava lehet egyedül. A halál küszöbén ezen túl mást nem vár tőled, de azt igen, hogy ott legyél vele.
Kezét fogva, hogy érezze kezed melegét. Homlokát megtörölve, hogy érezze jelenlétedet. Időnként megsimogatva, hogy ne legyen magányos és elhagyott.
Jézus a halál előtti vágyott kapcsolat támaszát sem kapta meg. Bár tanítványai vele voltak, de mind aludtak. Így Jézus halálos gyötrődésében átélte a magányt is, amelyik emberlétünk legnagyobb mélységei közül való. De Jézus ebben is mellénk lépett, hogy tudjuk: életünknek ebben a helyzetében is ott van velünk. Ha más nem, Ő igen. Megértő társként osztja meg velünk magányunkat, hiszen földi élete során, szenvedései között is átélte azt. Vele a halál magánya sem kínzó talány. Amikor itt végül is el kell engednünk egymás kezét, Ő az örökkévalóságba vezető társunk marad.
A magányosság feladatot is hordoz.
A magány nem ad felmentést arra, hogy ne vegyem észre azt, aki rám szorul. Dag Hammarskjöld svéd politikus, az ENSZ egykori főtitkára így vallott erről  „A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám”.
Egy közmondás tanácsát jó lenne a szívünkbe vésni, s még inkább megélni: „Ha egyedül élsz, keress fel valakit, aki nálad magányosabb”. Meg kell nyílnunk a nálunk nehezebb helyzetben élők felé. Jézus szavát Pál apostol őrizte meg számunkra: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Ap. Csel. 20,35). 
S adni a magányos ember is tud: érdeklődést, segítséget, gondoskodást, együttérzést, a másikat hordozó imádságot. Csak észre kell venni azokat, akik erre várnak, akik még nálunk is magányosabbak, s máris két szívben oldódik az egyedüllét.

( Zászkaliczky Péter )

Forrás
 Evangélikus Misszió Központ - 2006.




2020. január 3.

Áldott Ünnepeket és boldog újévet!



Áldott Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok 
Minden kedves Olvasóimnak!

Túrmezei Erzsébet - MINDEN NAP !

- 2020-re ! -

Jóságod és kegyelmed követnek engem
életem minden napján. Zsolt. 23,6

Minden reggel meg-megújul,
Nagy a Te hűséged ! Jer. Sir 3

Íme, én veletek vagyok minden nap
a világ végezetéig. Máté 28,20


365 !
Hívom is, várom is.
Mert minden új napon
világít útamon
ígéret három is.

-365!
Bármi vár, bármi ér,
jóság és kegyelem
jön velem, jár velem,
minden nap elkísér.

-365!
Új hűség, kegyelem
vár reám és fogad,
fényli be napomat
minden új reggelen.

-365!
Félre gond, félelem!
Mindig lesz támaszom.
Hisz minden új napon
Jézus jár énvelem.

365 !
Vallom is, áldom is.
Nevében kezdem el.
Ígéret énekel
szívemben három is.


2019. december 18.

MONDD! MI LEGYEK?



MONDD! MI LEGYEK?


Ha senkié nem vagyok, nem vagyok senki,
Nem akarok pusztán a magamé lenni!
Mikor önzetlen törődést nem adhatok,
Olyankor azt sem értem, hogy miért vagyok.

Lennék levegő, ha lélegzetet veszel,
Vagy megbocsátás, amikor rosszat teszel.
Lennék türelmes magány, mindig Rád várva,
Vagy lelki vigasz, a bánatodat látva.

Lennék még öröm is, a boldog napokon,
Önfeledt nevetés, sugárzó arcodon.
Lehetnék nyugalom, egy nehéz nap után,
Vagy szótlan ölelés, minden nap alkonyán.

Lennék játékos szellő, mi a hajadba túr,
Vagy csapongó gondolat, a szavakon túl.
Könnycsepp lennék, elérzékenyült arcodon,
Békesség, túl az értelmetlen harcokon.

Lennék gondoskodás, ami ki nem apad,
Vagy érzelem, ami a lelkedben fakad.
Lennék kívánság, mit szó soha ki nem mond,
Beteljesülés, mitől elmúlik a gond.

Lennék szabadság, ami foglyot sosem ejt,
Ki nem mondott szó, amit csak a szíved sejt.
Lennék dallam is, ami ringó táncba hív,
Vagy két lélek között, egy láthatatlan híd.

Lennék bármi, csak a magamé ne legyek,
Minden lélegzetet, valakiért vegyek!
Lennék szívesen minden, bár csak mondanád!
De ne legyek felesleges szívdobbanás!

2019. december 1.

Várakozás



Várakozás

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam,
Csöndesen , türelmesen, szeretettel válaszolt Isten.
Könyörögtem és sírva kértem magyarázatot helyzetemre,
És a Mester gyöngéden így szólt: " Gyermekem, várnod kell!"

Várni? Azt mondod, várni! szólt csalódott válaszom.
Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell miért!
Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem?
HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.

Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz,
Válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK?
Szükségem van igenedre, egy csak így tovább jelre,
Vagy akár egy nem válaszra, amire visszaléphetek.

Én Uram,te azt ígérted ha hiszünk
Akkor csak kérnünk kell, és kapunk.
Én Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok
Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!

Aztán csendben , gyöngéden megtanította nekem
Amint Mesterem ismét válaszolt Várnod kell.
Így besüppedtem székembe legyőzve, csalódva,
És panaszkodva Istennek . Jó , akkor várok... de mire?

Úgy tűnt, hogy mellém térdel , és az ő szeme is könnyes,
És szelíden az mondta: Adhatnék neked jelet.
Megrázhatnám az eget , és elsötétíteném a napot.
Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkosnának.

Megadhatnék mindent amit kérsz, és meg lennél elégedve
Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM.
Nem ismernéd meg szeretetem, mely segít minden szent iránt
Nem ismernéd meg az erőt, amit a gyengének adok.

Nem tanulnál meg keresztüllátnia csalódás fellegein:
Nem tanulnál meg bízni bennem akkor is ha nem látsz:
Nem ismernéd meg annak örömét , hogy bennem megpihenhetsz
Akkor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról.

Soha nem tapasztalnád meg szeretetnek azt a teljességet,
Ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll:
Annyit tudnál, hogy adok, és üdvözitek...,
De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.

Vigasztalásom fénysugarat, mely beárad a késő éjszakába.
Azt a hitet , amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz,
A mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon,
Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz , amit ő nyújt.

Soha nem ismernéd meg,ha fájdalmad gyorsan eltűnne,
Mit jelent , hogy ''Elég nekem az én kegyelmem.''
Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy nap alatt teljesednének,
De ő a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!

Tehát légy csöndben gyermekem és időben meglátod,
HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM.
És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik,
Ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ.

(Forrás:
Linda Dillow és Lorraine Pintus : Érdemes várni című könyvből)