Hogyan készüljünk a házasságra?
Isten alapvetően két intézményt ajándékozott az embernek,
amelyek keretei a biztonságos, kiegyensúlyozott és boldog élethez
nélkülözhetetlenek: a házasságot és a gyülekezetet. Napjainkban mindkét
intézményt súlyos támadások érik a sátán és a világ részéről. Amerikai
statisztikák szerint a magukat hívőknek vallók között ugyanakkora a
válások aránya, mint a nem hívők esetében. Ne kezdjük el most
boncolgatni, hogy ki a hívő, és ki nem, hanem gondolkodjunk el azon, mi
vezethetett ide. Miért recseg-ropog a házasság több ezer éves, a
teremtés óta fennálló intézménye a hívők között is? Meggyőződésem, hogy
sok esetben a nem megfelelő alapozás vezet a problémák kulminálódásához.
Ahogyan egy épület nem képes megállni alapok nélkül, úgy lelki
értelemben is összedől, aminek nem vetnek megfelelő alapot, ahogyan erre
az Úr Jézus (Máté 4,24-27) és Pál apostol (1Kor 3,10-11) is felhívják a
figyelmet. A következőkben ezt a biblikus alapvetést szeretném Paul
Washer interneten elérhető tanításainak és Joshua Harris Társtaláló c.
könyvének anyagait felhasználva tematikusan bemutatni.
Együttgondolkodásra hívlak, kedves olvasó! Kérlek, készíts magad mellé papírt és tollat, mert szükséged lesz rájuk.
Miért kell készülni a házasságra?
Ahogyan azt a bevezetőben is említettem, meggyőződésem,
hogy aki nem készül tudatosan a házasságra, annak sokkal több nehézsége
lesz az életben. A népmesei befejezés - „boldogan éltek, amíg meg nem
haltak” - csak akkor igaz, ha rögtön a menyegző napján utolérte az ifjú
párt a szomorú vég. Minden egyéb esetben legalábbis eufémizmusnak kell
tartanunk, hiszen az élet viharai számtalanszor megpróbálják a házasság
erejét.
A házasság merőben új helyzetet teremt, olyat, amit még nem próbált, nem
ismer az ifjú pár. (Az együttélés csak szánalmas imitációja ennek,
valamint kimutatták, hogy azok között, aki korábban együtt éltek,
lényegesen magasabb a válások aránya, hiszen megszokják, beleivódik
gondolkodásukba, hogy ha nem megy, ki lehet szállni). A házasságban
sokkal nagyobb felelősség nehezedik a felekre, mert egymásért is
felelősekké válnak.
Ismeretlen terepre lépnek, amely rengeteg buktatót és veszélyt rejteget.
Olyan ez, mint egy utazás a dzsungelbe, amelynek kimenetele - hogy
életre szóló élmény, vagy halálos veszedelem lesz-e belőle -
nagymértékben a felkészüléstől függ. Kik formálnak téged?
Úgy is feltehetném ezt a kérdést, hogy kik/mik határozzák meg a
házasságra (és egyáltalán az életre) való felkészülésre kapott éveidet.
Kérlek, használd az előkészített papírt és tollat, és írd össze, kik/mik
azok, akik/amik hatást gyakorolnak rád. Kinek adsz a véleményére, mivel
táplálod a lelkedet? Kivel/mivel töltöd időd nagy részét? „Gutta cavat
lapidem” - mondták a rómaiak, s valóban, a vízcseppek kivájják a követ:
akikkel a legtöbb időt töltöd, azok formálnak képükre.
Gondolkozz hát el, és számold össze, mennyi időt szánsz: igeolvasásra,
imádságra, testvéri közösségre, Isten előtti csendességre, igetanulásra,
hívő irodalom olvasására - és mennyi időt töltesz a facebookon,
haverokkal, filmekkel, játékokkal, interneten?
Meggyőződésem, hogy a hívő fiatalok fejében a társkérdéssel kapcsolatos
hatalmas kavarodás oka az, hogy nem a megfelelő forrásból szerzik
ismereteiket. Inkább a világgal engedik formáltatni magukat ezen a
területen, azaz az utóbbi csoport tényezői vannak túlsúlyban náluk.
Az Ige egyértelműen bolondnak nevezi azokat, akik istentelenül élnek
(Zsolt 14,1), és azt is kifejti, hogy aki ilyenektől kér tanácsot, az
veszedelembe sodorja magát (Péld 13,20). Tehát a rengeteg bukás, lelki
sebesülés a helyes ismeretek hiányából fakad, ami a nem megfelelő
forrásból való táplálkozásra vezethető vissza.
„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hóseás 4,6). Éppen ezért hadd idézzem
Paul Washer amerikai misszionárius testvérünket: „Hagyd a facebookot és
a TV-t, és tanulmányozd Isten Igéjét, hogy ne a világ formálja a
gondolkodásod!"
Mit mond a világ a házasságról?
Az előző pontban említett áldatlan állapotok a világ
házassággal, társkereséssel kapcsolatos véleményének, melyet erőszakosan
terjeszt éjjel és nappal, részben vagy egészen történő átvételére
vezethető vissza. Attól azonban, hogy valamire szentelt vizet
fröcskölünk, és kis halacskákkal dekoráljuk ki, még nem válik szentté.
Tudtad, hogy mintegy 60 évvel ezelőtt az embereknek fogalmuk sem volt az
együttjárásról, vagy a kamaszkorról? Ezek olyan viselkedésminták,
amelyek alapvetően idegenek voltak az embertől, és az Isten által
alkotott rend elpusztítására
törekvő ördögi erők (modernkori sátánizmus, evolúcióhit) hatására
terjedtek el, nem kis károkat okozva. Lássuk hát, mi a sátán által
kormányzott világ credoja a házassággal kapcsolatban: „A szerelem
egyenlő a szexszel. Ha igazán szeretsz valakit, feküdj is le vele, mert
ez teljesíti be a szerelmeteket.”
Mindent a testiség határoz meg, és csak addig maradnak együtt, amíg van
mit élvezni a másikban. Ezt a fajta szerelem felfogást fogalmazza meg
nagyon szépen Szabó Lőrinc: „két önzés titkos párbaja”. Alapvetően
kudarcra van ítélve, mert csak akkor működhet, ha az egyik felet sikerül
leigáznia a másiknak. Tipikus megnyilvánulásai: szeretem, mert szép,
mert magas, karcsú, okos, stb. és mikor megcsúnyul, meggörnyed,
meghízik, elbutul, akkor otthagyom, mert már nincs benne semmi
szeretnivaló.
„Fogyasztói szemlélet: nem kell, amíg ki nem próbáltam”. Így hát elkezdenek már a gyerekek is házasságosdit játszani.
Pontosítok, mert kifacsart házasság ez, amit együttjárásnak,
együttélésnek neveznek, ugyanis élvezni kívánja a házasság gyümölcseit
az azzal járó felelősség felvállalása nélkül. A számtalan kudarcot
igyekeznek pozitívan, tapasztalatként felfogni. Hívő köntösben úgy
jelenik meg, hogy „ezen keresztül is tanított az Úr, formált, hogy a
házasságom majd jobb legyen”. De a szerető Isten valóban úgy akarna
formálni, hogy másoknak és magamnak is hatalmas szenvedést okozzak, és
folyamatosan parázna kísértéseknek tegyem ki magam?!
Állítólag minél többen próbálnak ki valakit, annál
tapasztaltabb lesz érzelmileg és az ágyban is, ezzel nagyban javítva
végleges (vagy annak szánt) kapcsolata minőségét. Szerinted tényleg jobb
az a fogkefe, amit már öten kipróbáltak előtted, és tanúsítják, hogy
jó, mint a bontatlan?
„A házasság csak egy papír, enélkül is tudok hűséges lenni” - mondják sokan.
„A bolondnak felelj meg az ő bolondsága szerint” (Péld 26,5) - mondja az
Ige, így hadd idézzem Zimányi Józsi bácsi válaszát erre a felvetésre:
„A WC-re se mégy papír nélkül”.
A leggyalázatosabb, mikor ezeket az elveket magukévá teszik a hívők is,
némi szirupos, szentségnek szánt tisztátalan maszlaggal lelocsolva, és
biztatják a fiatalokat: „tegyetek mindent úgy, mint a világ, de
maradjatok szentek”. A szentség elkülönülést jelent, Isten számára való
félretételt, hogyan lehetne akkor hasonló a világ fejedelmének
módszereihez?! Aki trágyadombon jár , ne csodálkozzon, hogy trágyás lesz
a cipője és a nadrágszára.
„Ne adjátok, azt, ami szent, az ebeknek” (Máté 7,6). Lásd meg, hogy amit
a világban tapasztalsz az egy istentelen, testies, szexorientált
kultúra terméke, és harcolj ellene!
Mit mond a Biblia a házasságról?
A házasság intézményét Isten maga szerezte (1.Mózes 2,18-24),
ez az első intézmény, amelyet már a teremtés hajnalán az embernek adott.
Egy fér
fi és egy nő egész életre szóló szövetsége. Éppen ezért bárhogyan is
kardoskodnak a férfiszeplősítők és egyéb aberráltak, ha a törvény
lehetővé is tenné nekik a házasságot, az soha nem lenne az, mert
természetéből fakadóan csak ellentétes neműek között jöhet létre. A
házasság köznyelvre lefordítva az, amikor „leteszem az életemet Isten
egy fiáért vagy leányáért” (Paul Washer). Leteszem az elképzeléseimet,
vágyaimat, tanulmányaimat, karrieremet, önállóságomat és kényelmemet.
Ezek mind az oltárra kerülnek, hogy betölthessem Isten céljait azzal, akit Ő szánt nekem.
Tarts most egy rövid szünetet az olvasásban, és vedd elő újra a papírodat!
Gondolkozz el, és írd össze, te mit keresel a jövendőbeli társadban.
Milyen elvárásokat támasztasz vele szemben? Várj néhány percet, majd
gondolkozz el rajta, ezekből mik azok, amelyek önzésedből fakadnak, és
ezért le kell tenned, el kell engedned őket.
Mi Isten célja a házassággal?
Talán meglepőnek találod majd az alábbi felsorolást, vagy a
sorrendet. Mivel Isten szempontjából nem a mi szükségleteink a
legfontosabbak (hiszen nem a szárazdajkánk), ezért azok, amiket mi
egyből kiemelnénk, a lista végén foglalnak helyet.
Az Ő dicsősége. Ezért, és csak ezért hajlandó cselekedni a mindenható
Isten (Ézs 48,11). Az Ő dicsősége volt a teremtés célja (Zsolt 19,2),
és az Ő dicsőségéért választ ki némelyeket a bukott emberiségből (Ef
1,4-6), akiket új élettel ajándékoz meg, hogy az Ő dicsőségére éljenek
(1Kor 10,31).
Krisztus és az Egyház kapcsolatának kiábrázolása (Ef 5,22-32). Egy jól
működő házasság szavak nélkül is kiábrázolja és hirdeti Krisztusnak az
Egyházzal való kapcsolatát, amely „felette nagy titok” (Ef 5,32).
Krisztus képére formálódásunk (Róm 8,29; 2Kor 3,18). Bár ez a cél nem
közvetlenül a házassággal kapcsolatban kerül megfogalmazásra, a házasság
kifejezetten hatásos eszköz Isten kezében arra nézve, hogy kiábrázolja
bennünk Krisztust, mert feleségünkön/férjünkön keresztül olyan
területeken tud bennünket formálni, amelyek külső szemlélők, de még akár
barátaink előtt is rejtve maradnának.
Szolgálatunk betöltése. Ezért mondja azt, hogy segítőtársat szerez (1 Mózes 2,18).
Itt szükséges megjegyezni, hogy az asszonynak önmagában csak addig lehet
szolgálata, amíg az férje szolgálatát nem akadályozza, mert
elsődlegesen ennek támogatására lett teremtve. Az emberi faj fenntartása
és sokasodása (1 Mózes 1,28). Manapság divat a gyermekvállalást
tehernek, szükségtelen nyűgnek, szenvedésnek, anyagi lehetetlenségnek
beállítani, sokszor még hívők között is. Ne feledjük, hogy Isten
kifejezetten parancsba adta ezt, valamint terjedjen odáig matematikai
tudásunk, hogy 2 gyermek csak reprodukció, 3-tól felfelé kezdődik a
szaporodás. Személyes boldogságunk, szükségleteink kielégítése. Az, hogy
ez a végére került, nem jelenti azt, hogy Istent ezek nem érdekelnék,
sokkal inkább annak kifejeződése, hogy személyes boldogságunk csak akkor
tud kiteljesedni, ha Isten céljait betölti életünk.
Az Isten szerinti házasság egy hívő férfi és nő között köttetik, és
betölti Isten összes célját, amelyért létrehozta a házasság intézményét.
Hogyan lehet erre készülni?
Most, hogy már ismerjük a célokat, tudjuk, mire kell
felkészülnünk. De vajon hogyan lehetséges ez? Ad erre konkrét receptet
az Ige? Pontos receptek nem vezethetőek le a Bibliából, aki ezt teszi,
az hazudik. Isten azonban csodálatos alapelveket tár elénk, amelyeket
követve felkészülhetünk a házasságra. Ha viszont az életed nem közeledik
Krisztushoz, ha nem válsz egyre inkább hasonlóvá Hozzá, egyetlen tanács
sem fog segíteni rajtad. A házasságra való felkészülés éppen ezért egy
regény mellékszálaként fogható fel, amely a cselekmény (Krisztushoz
hasonlóvá válásunk) haladásával mintegy magától is bontakozik kifele, a
főszál nélkül azonban értelmét veszíti.
A készülés alapvetően két fő szakaszra bontható: amíg nincs itt a
házasság ideje, és amikor itt van az idő. Ezeket a továbbiakban külön
tárgyaljuk.
Amíg nincs itt a házasság ideje
Ezt a várakozás és az effektív készülődés időszakának is
nevezhetjük. Akkor kezdődik, amikor az ifjú nyitni kezd a másik nem felé
- sajnos ez egyre korábban történik. A hívő szülők felelőssége, hogy
mindent megtegyenek annak érdekében, hogy gyermekük gyermek maradjon
addig, amíg ennek van az ideje, és ne kezdjen túl korán olyasmiken
gondolkozni, amihez alapvetően éretlen. Ha egy óvodás, kisiskolás
„szerelmes” lesz, az nem édes, hanem természetellenes, Isten ellen való
vétek, mert a gyermek nem gyermekként viselkedik, ahogyan kellene neki
(Préd 3,1-8; 1Kor 13,11). A felkészülés addig tart, amíg az Úr „zöld
jelzést” nem ad.
A várakozás idején a legfontosabb az érzelmek jegelése. Ne keltegesd a szerelmet, amíg nem jött el az ideje (Én 2,7).
Azt, hogy mikor van itt az idő, a következő pontban tárgyaljuk. Nem
látványos folyamat, nem tudod kijelenteni, hogy te most csak és
kizárólag a házasságra készülsz, azonban kikerülhetetlen. Nem könnyű,
mert nagyon sok önmegtagadással, a korán felkeltett érzelmek elleni
harccal, a
világ megvetésével, kinézésével jár.
Jegyezd meg azonban, hogy a könnyű út nagyon sokszor veszedelemre visz
(Péld 14,12). Isten azt mondja,„Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”
(Róm 9,13), mégis azt látjuk, hogy Ézsaunak könnyű élete volt, mindent
elért, amit akart. Jákób ellenben többször is menekülni kényszerült,
elvesztette legkedvesebb feleségét, éveken át azt hitte, hogy fia,
József halott, éhínségbe került. Mindezeken a nehézségeken keresztül
formálta az Úr Jákóbot Izraellé, míg Ézsaut hagyta szenvedni bűneiben.
Isten oltókése mindig új gyümölcsöt teremni sebez.
A várakozás kapcsán meg kell ismerkednünk egy sokszor elhallgatott, vagy
félreértelmezett és ezáltal megcsonkított fogalommal, ami a tisztaság. A
tisztaság nem a hetedik parancsolat fogcsikorgatva történő betű
szerinti betartása. Nem az, ahogyan egy tévelygő lelkész mondta, hogy
„csak a gombok és a slicc maradjanak érintetlenek”. A tisztaság a
szentség következménye. A tisztaság önmagam - testem, lelkem, értelmem,
érzelmeim és akaratom fenntartása Isten és a Tőle rendelt társam
számára. A tisztaság nem ott kezdődik, hogy meddig mehetek el úgy, hogy
még ne paráználkodjam. Aki így gondolkozik, az külsőleg tiszta maradhat
ugyan, de Isten szemében már rég tisztátalan. A tisztaság azt kérdezi,
milyen messzire kerülhetem el a bűnt. A tisztaság őrizkedik mindentől,
ami gonosznak látszik (1Thessz 5,22). Egy hasonlattal élve, a tiszta
ruha nem csupán foltmentes, hanem jó illatot is áraszt magából.
Végül néhány konkrét feladat, amelyekben gyakorolhatod magad a várakozás ideje alatt:
Vesd alá magadat a tekintélynek (szülők, nagyszülők, gyülekezeti elöljárók, ifivezető, tanárok), és engedelmeskedj!
Ha lány vagy, engedelmeskedned kell majd a férjednek, így ez kitűnő lecke a felkészülésre.
Ha fiú vagy, tudnod kell majd vezetni a feleségedet, azonban „csak aki
megtanult engedelmeskedni, tud majd később parancsolni is” (Paul von
Hindenburg).
Ahhoz, hogy valakitől engedelmességet követelhess, neked magadnak is
tekintély alatt kell állnod, be kell mutatnod számára az
engedelmességet.
Tiszteld a szüleidet! Aki nem tiszteli az édesapját vagy édesanyját, az a
férjét/feleségét sem fogja. Az ilyen „partit” messzire kerüld el! Kérd
ki szüleid tanácsát, és engedelmeskedj nekik. Ahogyan egyre inkább
függetlenné válsz tőlük (ne reménykedj, ez csak 18 éves korod után
kezdődik, addig feltétlen engedelmességgel tartozol), úgy lesz egyre
inkább módod mérlegelni tanácsaikat, hogy megfogadod-e azokat, vagy sem.
Amíg otthon élsz, engedelmességgel tartozol a szüleidnek. Növekedj a
hitben! Elsősorban a fiúknak mondom: ahhoz, hogy lelkileg vezethesd a
feleségedet, fölötte kell állnod a hitben. Tégy meg mindent azért, hogy
minél közelebb kerülj az Úrhoz! Lányok, a férjetek hibáit csak az Úrban
lesztek képesek hordozni, így rátok is áll ez a kitétel. Minél inkább
Krisztusivá válsz, annál inkább felkészült is leszel. „Minél jobban
megismered Istent, annál inkább fog motiválni, hogy változz bármilyen
dologban” (Paul Washer).
Törekedj rá, hogy jobban megismerd Krisztust, és hasonlóbbá válj Hozzá!
Ha ez nincs meg az életedben, hiába is próbálsz Isten szerinti módon
felkészülni a házasságra.
Tanuld meg meghallani Isten hangját, hogy vezethessen téged! Kicsiben
kezdd, ne a társkérdés legyen a tesztje annak, hogy valóban érted-e az Ő
vezetését.
Tanulj! Ne csak az iskolában. Tanulj háztartást vezetni, autót szerelni,
villanyt szerelni, fát vágni, füvet nyírni, bármit, amire a
házaséletben szükséged lehet.
Ismét azt kérem, vedd elő a papírt és tollat, és írd össze, melyek azok a
gyakorlati ismeretek, amelyekre szükséged lesz a házasságban. Ezekből
mikkel rendelkezel már, és melyeket kell még elsajátítanod?
Amikor eljön az ideje
Azt, hogy mikor van itt a társkeresés ideje, több tényező
határozza meg. Ezek az életkor, a hitbeli érettség, alapvető
egzisztencia megléte, valamint a szolgálat. Az életkor és a hitbeli
érettség egyértelműen korlátozó tényezők. Amíg valaki nem tölti be a 18
évet, vagy nem elég érett a hitben (érdeklődj azoknál a hitben előrébb
járó testvéreknél, akik ismernek téged), ne gondolkozzon a házasságon.
Az egzisztencia alatt azt értem, hogy képes eltartani a családot, azaz
keresete van. Kivételes eseteket ismerünk, amikor ez nem állt fenn,
mégis az Úr akarata volt az egybekelés, a kivételekből azonban nem
szabad szabályt kreálni.Természetesen Isten maga is szól , ha eljött az
idő, főleg, ha kéred, hogy
jelentse ki akaratát. Vedd figyelembe a testvérek véleményét, mert őket azért adja melléd az Úr , hogy támogassanak.
Vezettetésedet semmiképpen ne alapozd az érzelmeidre, mert azok
becsaphatnak (Jer 17,9), valamint azt is jelentik, hogy nem őrizted
eléggé a szívedet. Két vagy három tanú vallomására áll meg minden (2Kor
13,1).
Tiszteld meg a lány édesapját azzal, hogy tőle kérsz engedélyt először.
Ha az édesapa hívő, ez az előjog mindenképp jár neki. Ha nem hívő, és
csak azért elutasítana, mert hívő vagy, esetleg nem él a lányával, nem
elérhető, vagy halott, akkor a leány lelkipásztorától kell engedélyt
kérned. Az Ige egyértelműen tanítja, hogy a lány nem a maga ura, amíg
hajadon, édesapja alá van vetve (1Kor 7,36-38). Ne rúgd fel az Isten
által felállított függelmi láncot. Nem mellesleg ez a lépés is próbája a
vezettetésednek, és az apa megerősítése komoly támogatás lehet. Ha
azonban ő nemet mond, nincs jogod tovább próbálkozni. Ha igent mond,
jöhet a lánykérés.
Amennyiben a lány is igent mond, elkezdődik a jegyesség, mely a házasságra való felkészülés utolsó, intenzív szakasza.
Alapvetően annyiban különbözik az előzőtől, hogy itt már megvan a
konkrét személy. Ettől azonban az alapelvek nem változnak meg. Törekedj a
tisztaságra, arra, hogy miközben egyre jobban megismered a társadat,
életetek Isten és a környezetetek számára is „jó illat” lehessen.
Jobbágy Péter, Miskolc
