Isten tervez veled!

Isten tervez veled!

 "Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”

  (Ézsaiás próféta könyve 43:19)  

Így év vége közeledtével, az ünnep egyre magával ragadóbb keserédes hangulatában érzed a késztetést a számvetésre. Mi is történt veled, mit hagytál magad mögött, milyen tapasztalatokon mentél keresztül? Pozitív vagy negatív a mérleg? Milyen nehézségeket éltél meg, milyen örömök tették elviselhetőbbé a szürke hétköznapokat? A korán nyugvó nap borongós homályában talán kételkedsz a jövő szépségében is, hiszen annyiszor megtapasztaltad már, hogy nem volt jobb az új év sem az előzőnél. 

Isten egy különleges üzenetet tartogatott neked mára, válaszolva ki nem mondott gondolataidra. Ő számol veled, számít rád, és egy különleges tervet készített számodra! Valami újat, valami egyedit. Valami jót, ebben biztos lehetsz. Életet, melyben utat váj neked a leglehetetlenebb helyzetekben is. Küzdelmet, melyben Ő viseli gondodat. Kalandot, ami soha nem lesz unalmas, és aminek minden percét Vele élheted meg. 

Hidd el, valami készül, valamit készít Neked, és ez lesz számodra a legjobb. Nem mondom, hogy teljesül minden vágyad, nem mondom, hogy úgy fordul majd az életed, ahogy te azt már réges-régen eltervezted. Nem mondom, hogy csupa móka lesz és kacagás, de azt igen, hogy megéri! Isten kezében, a legjobb helyen leszel, és az Ő akarata számodra a tökéletes út.   

Ne feledd, Ő cselekszik! Nem bízza a véletlenre, mert különösen fontos vagy számára. Ha vannak is olyanok, akik megszakították veled az elmúlt évben a kapcsolatot, akik már nem gondolnak, nem terveznek veled, Isten nincs közöttük. Ő számít rád. A legjobbat készíti számodra. Hát kapaszkodj hittel az Ő kezébe, és állj készen, mert a kaland folytatódik! 

Forrás

Reggeli dicséret blogból

VALAKIÉRT

Ismeretlen szerző verseiből

Valakiért

Valakiért

valamit meg kell tenni.

Először – púp a háton,

majd háborító kötelesség,

végül nehéz zsák,

mit görnyedezve kell cipelni

valahová, s akkor derül ki

csak róla, hogy telve arannyal,

mikor elvittük már s letettük.

Úton levők, mi

megértjük-e még idejében,

hogy életünkből az marad meg,

mit másokért tettünk?!

 Tudsz-e imádkozni?

Ha fáj a szíved, tudsz-e imádkozni?
A sok gondok,bajok közt, mond
Istenhez tudsz-e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segítségét kérni?

A boldogság szele ha megérint, mond
Istennek tudsz-e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér, mond
Istenhez tudsz-e fohászkodni?

A munkádra áldást, mond
Tudsz-e valaha is kérni?
A felkelő Napért, mond
Tudsz-e köszönetet mondani?

A családodért, barátaidért, mond
Tudsz e áldást kérni?
A gyermekeidért,a jövő emberéért, mond
Tudsz-e, mersz-e imádkozni?

Ezért a romló világért, az emberiségért, mond
Tudsz-e megváltást kérni?
Az egyetlent a Megváltót, mond
Meg mered-e szólítani?

Kérni, könyörögni, imádkozni, mond
Mersz-e ilyet tenni?
Mond, megtanultál e valaha valakiért
Csak egyetlen egyszer is imádkozni? 
Tudsz-e imádkozni?

"Ami szívből jön, csak arra dobbannak meg más szívek".

 ( Goethe)

Krisztus keresztjénél

Szabolcska Mihály

Krisztus keresztjénél

Ha ránehezednék lelkedre a bánat,

Hited, önbizalmad magadra hagynának,
Reményed légvárát látnád omladozni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg tűrni, imádkozni!

Ha csalódnál abban, akiben reméltél,

S most látnád be későn, hogy hiába éltél,
Óh ne siess senkit átokkal dobálni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg másnak megbocsátani!

Jóságodért hogyha gonosszal fizetnek, 

S rosszaságát látod csak az embereknek,
Ne siess hozzájuk hasonlóvá lenni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg vég nélkül szeretni!

Vég nélkül szeretni, vég nélkül remélni,

Lelket gazdagító eszményeknek élni...
S megállni mellettük életre, halálra,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Hinni egy magasabb világban.

Szeretettel Lélek által

Szeretettel Lélek által

Kolossé 1,1-8

A szolgálat. A szeretet gyakorlása, nem csak az arról való könnyes szemű zengedezés. Keresi a szolgálat lehetőségeit.

Mert az élő szeretetnek az oka, előfeltétele ez a bizonyos, igazán megértett isteni kegyelem.

Az új fordítású Bibliából így olvastam az apostol öröméről, arról, hogy a kolosséi szolgatárstól Epafrásztól hallott a városban élő keresztyének szeretetéről: „Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről." Károli így fordította: „Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket." A görög szöveg nyers fordítása még ennél is egyszerűbb: „és elmesélte nekünk, a ti szereteteteket a Lélekben."

Milyen ez a szeretet, amely a Lélekből ered; ami az igazán megértett kegyelemre alapszik?

Az előbb hallottuk, olvastuk. Hát olyan, hogy: „gyümölcsöt terem és növekedik". A Lélekből fakadó szeretet nem stagnál, de legfőképpen: nem sorvad el. Növekszik. Egyfolytában. Attól a naptól fogva, ahogy az ember igazán megérti Isten, vele közölt, számára elkészített és beteljesedett kegyelmét.

Aki nem érti, nem fogadja el, mert nem fogja fel Isten kegyelmét, annak csonka lesz a szeretete. Hiányos. Torz. Vagy szelektáló; válogatós. Kényeztető. Nyálas. Kényszerű. Számító. Képmutató. Emberi. Emberi, de nem isteni. Mert érzésekből és nem a Lélekből táplálkozik.

Az érzésekre, érzelmekre hagyatkozó szeretet ontja magából a szebbnél szebb jelzőket. Szeretlek, mert aranyos vagy. Szeretlek, mert jó tanuló vagy. Szeretlek, mert segítesz. Szeretlek, mert szeretsz. Szeretlek, mert gondoskodsz rólam. Szeretlek, mert okos vagy. Szeretlek, mert fitt vagy. Szeretlek, mert megelégítesz. Szeretlek, mert hiszel nekem. És így tovább.

Az isteni kegyelmet igazán megértő szeretet, ami a Lélekből ered, nem tud ilyen szép szavakat felsorolni. Sőt! Mintha éppen az ellenkezőjét mondaná! A lényeges különbség, valójában egyetlen szón fordul meg. Behelyettesíti azt, hogy „mert"! Szeretlek nem azért: „mert", hanem „annak ellenére". Nem azért „mert", hanem: „pedig". Nem azért „mert", hanem: „akkor is".

Szeretlek - mondja a kegyelemért hálát adó, Lélekből jövő, jézusi szeretet - annak ellenére, hogy modortalan vagy. Szeretlek, pedig nem végzed el a kötelességedet. Szeretlek akkor is, ha nem segítesz. Szeretlek annak ellenére, hogy most nem szeretsz. Szeretlek, pedig nem törődsz velem. Szeretlek, akkor is, ha butuska vagy. Szeretlek annak ellenére, hogy pocakod van. Szeretlek, pedig nem adod meg azt, amire vágyom. Szeretlek akkor is, ha még nem hiszel nekem.

Tudsz-e így szeretni? Ilyen „pedig" módon. Ilyen „annak ellenére" módon. Ilyen „akkor is" módon. Elmondaná-e rólad valaki, hogy hallott a te szeretetedről, amely a Lélekből jött?

Gondold csak végig most magadban azokat, akikről azt mondod, hogy szereted őket! Hányan vannak olyanok, akiket „annak ellenére", „akkor is" szeretsz, akármilyenek, akármit mondanak neked? Na, és a többiek, akik „papírforma szerint" keresztyének? Őket miért nem tudod szeretni? És azok, akik távol vannak az Úr Jézustól, miért vannak előrébb a listádon? Mert „érdemes"; mert „megéri" őket szeretni? Mit kapsz tőlük, amit a Krisztusban testvéreidtől nem kapsz meg? Ha nyújtanak valami pluszt, akkor te visszaajándékozod őket a bizonyságtételeddel? Ha igen; milyen hatással van rájuk? Ha nem; miért nem mersz beszélni arról, ami, netán itt, most, vagy máskor is olyan sokat jelent neked!?

Tudsz-e szeretni - Lélekből? Ha ráéreztél már Isten rajtad, veled gyakorolt kegyelmességének hatalmasságára, az biztosan változást hozott az életedben. Az Istentől jött változást úgy hívják: áldás. Ez azonban olyan ajándék, amit nem szabad megtartani, hanem meg kell osztani másokkal. A mostanában oly' divatos brazil írót idézem: „Légy áldott. Ahogy megváltoztatod a saját életedet, ugyanúgy változtasd meg a körülötted élőkét is."

Vagyis: ha igazán megismerted Isten kegyelmét, akkor oszd meg ezt az ismeretedet másokkal is!

Forrás

Parókia.hu

Másokért ...

Másokért 

Amikor nagyot dobban a szíved,
Amikor szülő és jó barát is kivet,
Amikor remegsz csendben, félőn,
Amikor várod a segítséget, és nem jön,
Amikor nem arathatod le a babért,
- Akkor életeddel szolgálj - másokért.

Amikor szavad felemeled , ha kell,
Amikor önérzeted dobod magadtól el,
Amikor szíved éppen szeretni tanul,
Amikor ígéreted állod változatlanul,
Amikor azt az utat járod, mit más kimért,
- Akkor életeddel szolgálj - másokért.

Amikor vihar támad a nyílt tengeren,
Amikor harag testvérszívben is megterem,
Amikor az öröm már egyre fogy,
Amikor nincs miben megkapaszkodj,
Amikor ellenfeled éhes, tőled enni kért,
- Akkor életeddel szolgálj - másokért.

Amikor a drága életednek sincs ára már,
Amikor nem érlelhet gyümölcsöt a nyár,
Amikor ember embertől is félni kezd,
Amikor égető szükség mindent elepeszt,
Amikor elfogy, mit ISTEN keze kimért,
- Akkor életeddel szolgálj - másokért.

Nem jó az embernek egyedül

Nem jó az embernek egyedül

Egy érző szívű és szükségben szenvedő ember élete annyira le tud szűkülni, hogy néha már csak egy-egy másik emberből áll. Különösen mi, nők vagyunk erre hajlamosak, ha nem vigyázunk. Nagyon kicsi lesz a világunk. Legalább nézzünk körül a zsákutcában, és állapítsuk meg, mibe vagyunk bezárva.

Mi szorít korlátok közé? Lehet, hogy az a homályos érzés, az a tévhit, hogy egy “tökéletes másik ember” esetleg még kielégíthetné az éhségemet, a szomjúságomat. Benne megtalálhatnám azt, amire szükségem van. Mert hiszem, tudni vélem, hogy benne megvan mindaz, ami kell nekem. De ez nem igaz. Talán mindaz, amiről álmodom, de nem mindaz, amire szükségem van.

Dávidot is szomjassá tette a hiányérzet. A szomjúság életjel. Az ilyen embernek nem kérges, nem tompa, nem igénytelen a lelke. Azért fáj, azért szomjazik, azért érzékeny, mert nagyonis él. A megoldást azonban eltévesztette Dávid. Úgy gyógyítgatta magát, hogy megszerzett egy olyan nőt, aki másvalakihez tartozott. És még ebben is sikeres volt. Jól van, Dávid, megint bizonyítottál. Vonzó vagy, ügyes vagy, ellenállhatatlan vagy.

Pedig Isten önmagát adta neki. Dávid ismerte Istent. Szerette Őt. Isten tulajdonképpen azt kérdezte tőle: “Dávid, nem elég neked az én szeretetem? Nem vagyok elég neked?”

Dávid nem képmutatóskodott. Tisztelte Istent annyira, hogy legalább nem bohóckodott előtte. Őszinte volt. A tetteivel így válaszolt Neki: “Nem. Sajnos nem vagy elég nekem. Többre vágyom.”

Isten ismer engem, hiszen Ő teremtett. Látja, hogy földi, emberi, hozzám illő embertársra is szükségem volna. Ádám az édenkertben a legvalóságosabb kapcsolatban volt Istennel, mégis kellett neki egy “csontomból való csont”. Istennek nem volt ezzel semmi baja. Nem sértődött meg azon, hogy “nem jó az embernek egyedül”.

Mivel ember vagyok, kell nekem a másik ember. Aki olyan tökéletlen, mint én vagyok. Szükségem van rá, hogy szüksége legyen rám, hogy engem akarjon. Az igény jogos. Ezzel nincs semmi baj. Előrelépés, ha ezt beismerem, és legalább nem csapom be magamat. Isten érti ezt. Neki nem furcsa. Sőt, előre látta, hogy így lesz.

Még mindig az önbecsapás mocsarában vergődöm azonban, ha az ember utáni sóvárgást összetévesztem a boldogság keresésével. Édes-mézes, de hamis gondolat, hogy akkor, és csakis akkor lehetnék elégedett ebben az életben, ha meglenne az igazi másik felem. Menyire boldoggá tehetnénk egymást! Pedig legföljebb több örömünk lenne.

Az örömömet meg is rabolhatja egy másik ember. Pillanatnyilag, vagy hosszú időre. Megrabolhatja például azzal, hogy nem becsül meg, hogy akadályoz, fájdalmat okoz, pusztít és rombol.

Mivel azonban a boldogságom nem egy másik ember kezében van, nincs az az ember, aki elvehetné tőlem. Senki nem állhat a boldogságom útjába.

Soha nem leszek nyugodt és elégedett, ha a boldogságot más emberekben keresem. Ha így gondolkodom, saját jogos szükségleteim áldozata leszek, és beszűkülni hagyom a világomat. Kicsi edényben úszom, kicsi aranyhal maradok. Összezsugorodik a világegyetem a tapasztalataim méretére. Nem élek igazán. Nem vagyok szabad arra, hogy felrepüljek a csillagokon is túl, és élvezzem Isten nagyságát.

Forrás: Krisztamami blogjából

A szeretet helyes sorrendje

Lynn Cowell

A szeretet helyes sorrendje

„Jézus ezt felelte: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’” 

(Máté 22,37-39)

„Bárcsak lenne egy fiú, aki szeret!” – sóhajtott.
Ismerem ezt a vágyakozást. Ültem az asztalnál kiscsoportom tagjaival, gimnazista korú lányokkal, és megint rájöttem, hogy van, ami sosem változik.
Mind vágyunk arra, hogy valaki vágyjon ránk. Fiatal lányként talán azt reméljük, hogy osztálytársunk elhív randira, később egy barátunkról vagy munkatársunkról ábrándozunk. Ugyanaz hajt: szeretnénk, ha szeretnének. Hogy számítsunk valakinek. Hogy minket válasszon valaki.
Jó az, ha vágyunk arra, hogy vágyjanak ránk. Ez nem eltúlzott igény. Normálisak vagyunk. Ami azt illeti, Isten teremtett minket ezzel a vággyal. Kettős célja volt vele:
1/ Hogy vágyjunk a Vele való kapcsolatra.
Isten a szeretetkapcsolatért teremtett minket. Annyi szeretet van Benne, amit meg akar osztani! Kapcsolatban akar lenni velünk. Kiválasztott minket. Most mi választjuk Őt.
2/ Hogy vágyjunk a másokkal való kapcsolatra.
Isten belénk teremtette a vágyat, hogy megosszuk életünket másokkal, hogy családunk és barátaink legyenek.
Könnyen zavarossá, nehézzé tesszük az életünket, ha megcseréljük e vágyak sorrendjét – ez pedig gyakran előfordul.
Megtelik gonddal az életünk, ha előbb akarjuk, hogy a barátunk, egy barátnő vagy akár a férjünk szeressen minket, ha arra vágyunk, hogy a nagy ő töltse be minden szükségünket, mielőtt az Egyetlenbe beleszeretnénk.
Mai alapigénk Mátétól igazolja ennek a sorrendnek a fontosságát. Egy törvénytudó kérdezi meg Jézust, mit tart a legfontosabb parancsnak. Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39).
A sorrend egyértelmű. Az első parancs, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel az Urat szeressük. Azután szeressük a többieket.
Isten nem azt akarja, hogy emberek töltsék be szívünket szeretettel. Még ha megpróbálnák, sem volnának képesek rá! Nem kaptunk elég felszerelést ekkora munkához, mert Isten sosem akarja, hogy más foglalja el az Őt megillető helyet.
Ha először egész lényünkkel Isten szeretjük, szeretetünk kitágul, megsokszorozódik, és jutni fog belőle másoknak is. És az egészséges szeretet lesz, mert lelkünk szükségleteit Isten kielégítette.
Ha viszont megfordítjuk az Isten szándéka szerint való sorrendet, és Ő elé helyezünk másokat, szeretetünk forrása és tisztasága csökkenni fog. A szeretet énközpontúvá válhat, egészségtelenné akár, mert az Isten által teremtett vágyaink nem elégültek ki. Isten olyan szeretet-teret alkotott belénk, amit csak Ő tud kitölteni. Ha másokat saját emberi szeretetünkkel akarunk szeretni, könnyen kiürül szeretetraktárunk. Egy idő múlva már csak elvárásaink lesznek másoktól, ahelyett hogy mi tudnánk adni nekik önmagunkból.
Isten sorrendje a legjobb. Először töltekezz fel Belőle. Azután ezt továbbadhatod másoknak.

Uram, könnyebbnek tűnik, ha a körülöttem lévőktől várok szeretetet, azoktól, akiket látok, akiket meg tudok érinteni. Segíts, hogy meg tudjam tartani a sorrendet, először Téged szeresselek egész lényemmel, és aztán hagyjam, hogy ez a szeretet túlcsorduljon mások felé. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: The Right Order of Love
Encouragement for today, 2014.03.11.
www.proverbs31.org

Forrás

Lélekerősitő levelek 156.