Kapcsolatklinika

Dr. Les & Leslie Parrott:

Kapcsolatklinika

Ha anélkül próbálunk bensőséges kapcsolatot kialakítani másokkal, hogy tudnánk, kik is vagyunk, minden kapcsolatunkban saját magunk kiteljesedését fogjuk keresni.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy sokan éreztük már úgy életünk folyamán, mintha hiányt szenvednénk valamiben. A magány érzése bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen. Mindannyian átéltük, milyen érzés kívülállónak, kirekesztettnek és el nem fogadottnak lenni egy csoportban, ahová oly nagyon szeretnénk tartozni. Amikor pedig ilyen ürességet tapasztalunk, jellemzően valami rajtunk kívül álló dologgal próbáljuk az űrt betölteni. Vásárolunk, iszunk, eszünk, mindent megteszünk, csak hogy eltereljük figyelmünket a fájó magányról. Sokan így vigasztalják magukat: Ha majd megtalálom a megfelelő személyt, teljes lesz az életem. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ha így volna, sohasem kellene csalatkoznunk barátainkban és nem romlanának el a házasságok sem. Ürességérzetünk hátterében valójában nem az áll, hogy valaki hiányzik az életünkből, hanem az, hogy a lelkünk nem egész, nem teljes.

Az egészséges kapcsolatok kialakításának elengedhetetlen feltétele, hogy jó úton haladjunk a kiteljesedés felé, valamint egészséges énképpel és helyes önértékeléssel rendelkezzünk.

Ha anélkül próbálunk bensőséges kapcsolatot kialakítani egy másik emberrel, hogy előtte mindenki mástól függetlenül "magunkra találnánk", semmi mást nem várunk majd a kapcsolattól, mint hogy valamiképpen kiteljesítse életünket.

Ha úgy kezdünk bele egy kapcsolatba, hogy nem érezzük magunkat              értékesnek, semmi egyebet nem adhatunk a másiknak, csak a rászorultságunkat. S még ha meg is nyerjük az illető szívét, egy bizonyos idő elteltével akkor is szembesülni fogunk ürességünkkel. Ezért veszélyes ez a hazugság. Irreális és egyben jogtalan elvárás bárkivel szemben - legyen az barát, barátnő, férj, feleség - hogy teljessé tegye az életünket. Nem a környezetünkben élők dolga megteremteni identitástudatunkat és teljességérzetünket.

A teljessé válás egy folyamat, amelynek során megtanulunk meggyógyulni a sebeinkből, álarcok nélkül élni, kézbe venni a sorsunkat, valamint bízni Istenben.

Egyetlen kapcsolat sem befolyásolja erősebben, mivé is leszünk, mint családi kapcsolataink. Gondolataink, érzéseink, szavaink és tetteink nagyrészt abból a közegből fakadnak, amelyben felnőttünk. A tudat szintjén elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk az otthon tanult leckéket, ám tudat alatt szivacsként fogadjuk be és tesszük magunkévá legszűkebb környezetünk érzésvilágát, gondolkodás- és viselkedésmódját. Nem vonhatjuk ki magunkat a szülői ház hatása alól.

Családunkban tanuljuk meg, hogy bízhatunk-e az emberekben vagy sem, hogy szívesen adunk vagy jobban szeretünk kapni és azt is, hogy társas kapcsolatainkban bátrak és oldottak, vagy éppen ellenkezőleg, csendesek és visszahúzódóak legyünk. A család tanítja meg, hogy mely érzések helyesek és elfogadottak, és mit engedhetünk meg magunknak.

Családunk a számunkra előírt szabályokon, a ránk osztott szerepeken és az elénk adott kapcsolatmintákon keresztül, erőteljesen befolyásolja kapcsolatteremtési készségünket.

Nincs az a kapcsolat, amelyikért semmit sem kell tennünk.