2024. december 12.

Olyan valaki mellett állj meg ...



Olyan valaki mellett állj meg ...

Olyan valaki mellett állj meg,
aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy.
Pont úgy, ahogy vagy.
Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében,
hogy elveszít téged.
Aki, ha nem is mondja minden percben,
hogy szeret,
de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is
ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. .
Aki átölel egy nehéz nap után,
és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le.
Soha, ne érd be kevesebbel...

 Forrás
Facebook

2024. december 1.

Kommunikáció




"A kommunikáció több, mint a puszta beszéd: a másik meghallgatása. Több a másik ember puszta meghallgatásánál, hiszen a másik megérti, amit hallott és annak megfelelően válaszol. Világos kommunikáció akkor megy végbe, ha két ember nemcsak azt tudja, mit kell mondania, hanem azt is, mikor és hogyan mondja el.
Sok pár azt hiszi, hogy miután sokat beszélgetnek és szerelmesek egymásba, jól kommunikálnak. Ez nem feltétlenül igaz. Több ezer szót válthatunk emberekkel, és sohasem tudjuk meg, miben hisznek, mit szeretnek vagy hogyan éreznek. Beleszeretünk abba a lénybe, akinek a másikat képzeljük, és sohasem látjuk meg milyen is valójában.
A jó kommunikáció olyan mesterség, amihez időre, energiára és elhatározásra van szükségünk. Alázat is szükséges hozzá. A jó kommunikáció elérésének első lépése annak elismerése, hogy nem vagyunk benne jártasak. Alázattal mindnyájunknak szembe kell néznünk azzal, hogy legtöbben csak tanoncok vagyunk.
Különösen a férfiaknak van sok tanulnivalójuk ezen a téren. De ne ejtsük gyengeségünket azzal, hogy férfidolog. Inkább kényszerítsük magunkat növekedésre, hogy áldására legyünk a körülöttünk élő nőknek és átélhessük a mély barátságok örömét.
A férfiak és a nők természetesen különböző igényeket és kommunikációs stílust hoznak beszélgetéseikbe. Isten azonban mindig arra figyelmeztet, hogy kimondott szavaink és kommunikációnk módja a belső emberben gyökerezik. Jézus mondja: " A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig vana szív, azt szólja a száj."
A szánk csak a szívünk hírhordozója. Szavaink abból táplálkoznak, ami bennünk van. Nem tudunk elszakadni kommunikációnk módjától. Bár neveltetésünk és személyiségünk adott, nem hibáztathatjuk azért, ha probléma van velünk. Ha szavaink önzőek, bűnösek vagy felelőtlenek, azért beszélünk így, mert önzőek, bűnösek és felelőtlenek vagyunk.
A bűnös földlakók számára az a jóhír, hogy Isten elküldte Fiát, hogy szállja meg bűnben ázó bolxgónkat és váltson meg. Krisztus nem csak azért jött le a mennyből, hogy megváltson, hanem azért is, hogy megütközzön a bűn uralmával az életünkben és földi kapcsolatainkban. ha készek vagyunk Isten segítségét keresni, igazi, maradandó változást tapasztalhatunk kommunikációnkban. Nagyszerű módszerekkel nem tudunk megváltozni. Puszta akaraterővel nem tudunk megváltozni. Isten Lelke azonban "munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően" (Filippi 2,13). Ha kérjük a Szentlelket, hogy változtassa meg a szívünket, akkor beszédünket a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és az önfegyelem fogja jellemezni.
Nem szerethetjük azt, akit nem ismerünk. Nem szerethet a másik igazán, ha nem ismer igazán. A másik pedig csak úgy ismerhet meg, és én is csak úgy ismerhetem meg a másikat, ha kommunikálunk - nyíltan, őszintén, becsületesen és alázattal. "

Forrás:

2024. november 18.

Áldott adventi készülődést!



Túrmezei Erzsébet: 
Adventi imádság

Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod, hogy várjunk Téged!
Taníts hát meg várni! Taníts meg a Te szent pillanatodra,
a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni,
legyen bátorságom Hozzád imádkozni, legyen erőm Neked
engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra, amelyiken
követhetlek Téged!

Uram, taníts meg a másik emberre várni! Hogy legyen
időm őt megkeresni, legyen bátorságom megismerni,
legyen erőm rajta segíteni; hogy rátaláljak az útra,
amelyiken találkozhatom vele!

Uram, taníts meg szent igédre várni! Hogy legyen időm
átgondolni, legyen bátorságom elmondani, legyen erőm
felelni rá: hogy megtaláljam az utat hirdetésére; hogy
beteljesedhessék rajtam, ha Te úgy akarod!

Uram, mutasd meg nekünk, hogyan lehet a kapukat
szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg, hogyan
hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd
meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik Hozzád
tartoznak ma és mindörökké! Ámen
 

2024. november 11.

A szeretet - 1. Korinthus 13. fejezet



 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.  És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.  Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.  A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.  Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.  Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.  Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
( 1. Korinthus 13. fejezet) 

A türelemről felismerhető szeretet - 1.Kor .13.

"Mily koldus az, akinek nincs türelme! Hát nem lassanként gyógyul be a seb?"
(W. Shakespeare) 

Franz Kaffka írja: „Minden emberi hiba forrása a türelmetlenség, az, hogy időnek előtte szakítunk a módszerességgel, látszatkerítésekkel vesszük körül – a látszatot.” Ha ez ebben a formában nem is teljesen igaz, de egy biztos: házasságunkban a türelem hiánya sok átkozott helyzetet, megléte viszont rendkívül sok áldott állapotot képes eredményezni. Egy üzleti ta­nács­adó mondta: „Soha nem tárgyalok délelőtt tíz előtt, és délután négy után. Első esetben mohónak, másodikban kétségbeesettnek fognak tartani.” Mindkettő abból fakad, hogy nehezen vagyunk képesek türelmesen kivárni egy esemény, folyamat, egy megkezdett mondat, egy szomorú hangulat vagy egy kétségbeesett sírás végét. Miért kell nekünk mindjárt megszólalni, mindent azonnal értelmezni, mindenre választ keresni? Mohón keressük a kapcsolaton belül is a magunk igazát, kényelmét, és kétségbeesünk, ha mellettünk valami olyasmi történik, amit nem értünk, ami felkavaró, ami kizökkent a komfortunkból. De meg kell tanulnunk, hogy nem minden értünk van; van, hogy mi vagyunk másért! Ilyenkor kell mindennél jobban a türelem! Mert a sebek gyógyulásához olykor nem kenőcs, csak türelem kell...
(Beke László)

Tenni, vagy nem tenni, ez itt a kérdés! - 1.Kor . 13.

Hogy mit ne tegyél, olvastad. Most találd ki, hogyan mutathatod ki a szereteted!


Kemény tantárgy ez a szeretet! Minél jobban elmélyülünk benne, annál lehangolóbb a tükörben látott kép. Nem is gondolnánk, hogy ilyenek vagyunk; csakhogy a Biblia Isten beszéde, és nem vaktában lövöldöz, nem olyan problémákat fogalmaz meg és tart ezer évek óta a felszínen, amelyek egykönnyen kihalnának. Sajnos, be kell látnunk: tudunk bántóan viselkedni. Odaszúrni egy frappáns megjegyzést, ott megcsillantani egy gúnyos mosolyt, ahol nem volna szabad, és aztán mentegetőzni: de én ezt nem úgy értettem, vagy: ne haragudj, nem akartam. Tudunk rosszat felróni: régieket és mostaniakat egyaránt. Még „jövő időben is”, amikor azt mondjuk: úgysem tudsz változni, az maradsz, aki voltál. Törtetően tudjuk keresni a magunk hasznát. Olyan küzdelmekbe megyünk bele, amelyeknek tétje igazából nincs egy házasságon belül. Legfeljebb annyi, hogy nekem legyen igazam. Pedig lehetne ám együtt is győzni! És muszáj nekünk gyorsan haragra gerjedni? Ilyen vagyok, ilyen hirtelen haragú! – szoktuk mondogatni. De ez nem ad felmentést. Ha évek hosszú során át nincs változás, gyógyulás, mit ért számunkra az ige, amely ha kell, sziklazúzó pöröly meg kétélű kard? Rajtunk kicsorbult volna? Tennünk kell, amit Isten igéje kér tőlünk!
(Beke László)

Forrás:
 http://www.baptist.hu/hu/olvasnivalok/napi-ahitat/

A kép forrás internetről

2024. november 4.

Figyelni a kapcsolatainkra!



Katona Béla
Figyelni a kapcsolatainkra!

Textus: 1. Sámuel 8.  
                         
  Szeretett Testvéreim!

Néhány vasárnappal ezelőtt engedett bepillantani az Örökkévaló Isten egy család életébe.  Hallhattuk az igéből azt, hogy hogyan kapta Sámuelt az Ő édesanyja és édesapja az Örökkévaló Istentől és azt is, hogyan ajánlották fel az Úrnak, hogy az Ő szolgája legyen. Tanúi voltunk annak, hogy a felcseperedő, az ifjú Sámuel hogyan találkozott először az Istennel. És íme, néhány fejezettel később már azt halljuk az igében, hogy Sámuel megöregedett és az Ő fiai voltak utána a bírák az országban. Testvérek! Azt mondhatjuk, hogy ez a felolvasott hosszú igeszakasz egy átmeneti időszakáról beszél Izrael népe történelmének. Ugyanis a bírák korát majd a királyok kora követi, de láttuk, hogy az átmenet milyen volt, legalább is ez a szakasz erről számol be. Maradjunk még egy pillanat erejéig annál a gondolatnál, hogy Sámuel, aki nemcsak próféta, hanem bíra is volt Izraelben két fiát tette meg utódjául. Fontos tudni, hogy a bíráknak abban az időben több feladata is volt. Ha a népre ellenség támadt, akkor mintegy hadvezérként kellett a nép élén álljanak. Ha nem jött ellenség, hanem másmilyen problémák, nehézségek ütötték fel a fejüket, akkor pedig igazságot kellett szolgáltatniuk. Azt hiszem, ha csak eddig ismernénk az igét, akkor azt mondanánk, hogy Sámuelnek, aki egy csodálatos szolgája volt az Istennek bizonyára két olyan fia volt, akik továbbvitték mindazt, amit Ő képviselt. Bizonyára tovább jártak azon az úton, amit az édesapjuktól láttak és tapasztaltak. Hiszen ismerjük a mondást: nem esik messze az alma a fájától. Ismerjük, csak nem mindig állja meg a helyét ez a mondás, mert jelen esetben, Sámuel két fia esetében szó sem volt ilyesmiről, nagyon messze esett az alma a fájától. Sámuel két fia ugyanis nem olyan bíra volt Izraelben, mint az édesapjuk. Egészen más utakat jártak. Nem a becsület és a tisztesség ösvényét követték, hanem megvesztegethetők voltak és elferdítették az igazságot. Testvérek! Vajon miért lehetett ez így? A Biblia nem szól róla, így aztán legjobb esetben is csupán találgathatunk. Nekem az a gondolat ütötte fel a fejét a szívemben, hogy vajon nem az lehetett-e a háttérben, hogy kevés ideje volt Sámuelnek saját gyermekeire? Hiszen teljes mellszélességgel odaszánta magát az Úrnak és próbálta az Isten útmutatásait követni, de a gyermekeit nem tudta az Isten ösvényére irányítani. És akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon Ő, mint édesapa kudarcot vallott? Könnyen lehet. És vajon nekünk milyen édesapánk  van vagy volt? És ha mi édesapák vagyunk, mit látnak tőlünk a gyermekeink? Hallatlanul fontos gondolatok ezek, hogy vajon mi az, amit át tudunk adni, akarva-akaratlanul, mert átadjuk, ha tetszik, ha nem, a saját életvitelünkkel, a másokhoz való viszonyulásunkkal, egy-egy élethelyzetben való megnyilvánulásunkkal átadunk dolgokat a gyermekeinknek, de vajon mit adunk át? A közelmúltban olvastam egy interjút Süveges Gergővel, az ismert televíziós bemondóval – bizonyára sokan ismerik –, ő a következőket mondta a férfiasságról  és a jó apai szerepről: Van annál férfiasabb, mintha valaki komolyan veszi elsődleges hivatását, vagyis férj és apa mivoltát? Van annál férfiasabb tett, mint a feleségnek otthon segíteni a négy gyermek istápolásában? Van férfiasabb dolog, mint felelősséget vállalni a családért és gyerekeket nevelni? Az igazi férfit nem macsóméterben mérik, hanem felelősségvállalásban A jó apáról, pedig azt mondta, hogy a jó apa olyan, aki jelen van családja életében, akiről nem kell fényképet tartani a kredencen, aki nem csak a telefonban hallatszik, hanem engedi magát megismerni. Aki ismeri a gyermekeit, és ez másképp nem megy csak együtt töltött minőségi idővel. Bevallom nagyon szíven találtak ezek a gondolatok, különösen kettő: a felelősségvállalás, mint férj és apa a családban, valamint az, hogy mennyi időt tudunk együtt eltölteni azokkal, akikért élünk. Hiszen nagyon fontos dolog ez, sőt sokszor így van ez kimondva: a gyermekeinkért küzdünk és küszködünk, vállalunk nagyon sokat, de éppen a gyermekeink isszák meg a levét, ha velünk nem találkoznak, ha nem látják az apjukat, de mondhatjuk az édesanyjukat is, hiszen nyilvánvalóan kettőjükre együtt van szükségük a gyermekeknek.
Múltkorában kaptam egy emailt ami pontosan, azt feszegette, hogy nem mindegy, hogy a munkánkat vagy a családunkat helyezzük előtérbe. Mert nyilvánvaló, hogy örül az ember, ha van munkája, de azt hiszem, hogy bizonyos dolgokra érdemes nemet mondani éppen a családunk miatt. Éppen azok miatt, akiket ránk bízott az Isten, mert ez a kis iromány megfogalmazza, hogyha te kiesel a munkahelyedről, beáll más valaki, nem vagy pótolhatatlan, bár úgy tűnsz, mintha az lennél, de a gyermekeidet nem fogja más felnevelni helyetted. És ezek igaz gondolatok. Nem tudom, hogy Sámueléknél,  Sámuel családjában mi volt a probléma, vajon az, hogy nem volt elég ideje a gyermekeire annyira elfoglalta minden más, amit az Isten rábízott, de az tény, hogy a gyermekek nem azon az úton indultak el, amelyen ő járt, és amelyet ő esetleg mutatni akart a gyermekei számára. Én egyébként hiszem és vallom, hogy az az egyik legnagyobb Istent dicsőítő dolog, ha gyermekeinken is látszik, hogy  van apjuk, meg van anyjuk, hogy valakik figyelnek rájuk, törődnek velük. Ez egy hívő ember számára egy óriási dolog, ha a gyermekeinken látszik, hogy valamilyen jó irányba próbáljuk őket terelgetni, mindamellett, hogy vállalásai, munkái, feladatai mindnyájunknak vannak. Testvérek! Sámuel fiairól azt olvassuk ebben az igében, hogy ők bizony a maguk hasznát keresték, megvesztegethető és az igazságot elferdítő emberek voltak. És, ha ehhez hozzáteszem, hogy ők bizony a nép élén voltak ilyen emberek, akkor ez még súlyosabb gondolat, hiszen a nép vezetőiként megvesztegethetőnek és az igazságot elferdíthetőnek lenni tragikus dolog és csak viszonylag rövid ideig lehet. Jöttek is Izrael vénei, és szóltak Sámuelnek, hogy itt bizony baj van, mi valami mást szeretnénk, mert ez nem jól van így. Testvérek! Fontos kérdés mindig mindenkor, hogy számít-e a becsület, számít-e a tisztesség emberi életünkben? Vagy azt mondjuk, hogy mások is ezt  teszik, mi miért ne tennénk, de a hívő embernek fontos kell legyen a tisztesség, a becsület, az igazság, a meg nem vesztegethetőség, mert ezek az Isten előtt olyan erények, amelyekkel Őt tudjuk dicsőíteni és szolgálni. Nem az a fontos elsőrendben, hogy önmagunknak milyen jó legyen, persze ez is fontos, mert ki akar rosszat magának, de ha csak ez számít, akkor egy olyan torzulás tapasztalható meg, amit Izrael népe ebben az időszakban bizony megtapasztalt. Sámuel ugyanis csodálatosan vezette Istenre figyelve a népet, de a két fia egyáltalán nem az Istenre figyelt, hanem csak saját magára. Ezt mondják Izrael vénei Sámuelnek: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak, tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék felettünk, ahogyan az minden népnél szokás.
 Testvérek! Ebben a két mondatban két dolgot látunk. Az egyik az, hogy van egy jó helyzetfelismerés, ez pedig úgy hangzik, hogy Sámuel megöregedett, fiai pedig nem az Ő útját járják. Azonban a jó felismerést egy nagyon rossz következtetés kíséri, hiszen azt mondják, hogy válassz nekünk királyt! Szeretnénk úgy élni, mint ahogyan a környező népek teszik! Ez megdöbbentette Sámuelt, mégpedig azért, mert jól tudta ő is, amit később olvasunk, hogy Izrael népének Isten a királya. Isten akarta vezetni ezt az egész népet, és tulajdonképpen Istennek fordítanak hátat ezzel a lépéssel, amikor ezt kérik Sámueltől. Testvérek! Én azt hiszem, hogy az is megdöbbent bennünket, amikor ezt olvassuk, hogy szeretnénk olyanok lenni, mint minden más nép. Isten választott népe nem kell, hogy olyan legyen, mint minden más nép. Éppen ez a nagyszerű az egészben, hogy az Isten gyermekei és Jézus tanítványai, nem kell, hogy olyanok legyenek, mint minden más nép. Míg Jézus a főpapi imában, amikor azt mondja, hogy nem azt kérem, hogy vedd ki Őket a világból, hanem, hogy őrizd meg Őket a gonosztól, akkor mintegy azt üzeni nekünk, hogy a világban, de nem a világ szerint kell élnünk nekünk, tanítványoknak. És bennünket ne zavarjon a hitbeli másságunk, ne zavarjon az, hogy mást gondolunk, mint esetleg azok, akik még az Istent nem ismerik, ez minket ne zavarjon, sőt zavarja őket. Izrael népét nem kellett volna, hogy zavarja, hogy nekik Isten a királyuk, míg a környező népeknek, volt egy emberi uralkodójuk. Sokkal inkább örülniük kellett volna, hogy ők nem egy emberben bíztak, hanem magában az Örökkévaló Istenben. Abban az Istenben, aki kihozta őket az egyiptomi szolgaságból, aki vezette őket a pusztai vándorlás idején, aki a megígért földre, Kánaánba beviszi Őket. Ehhez az Istenhez tartoztak, de ők nemet mondtak erre, emberi gyarlóság miatt. Az Úr Isten azt mondja Sámuelnek, hogy vázold fel a nép előtt, hogy mi vár rájuk, ha királyuk lesz és döntsenek. Testvérek! Én azt hiszem, hogy ebből a mozzanatából az igének azt látjuk, hogy Isten nem egy kényúr, hiszen Isten lesöpörhette volna ezt a javaslatot az asztalról, méltán tehette volna, még csak azt sem kellett volna mondania, hogy micsoda ellenzéki beszéd ez. Nem, lesöpörhette volna az asztalról, mert neki joga lett volna rá, de nem tette, mert azt mondta, hogy Én nem erőszakolom rá magam még a választott népre sem. A választott nép tagjai, pedig nem robotok, dönthetnek mellettem, vagy ellenem és döntsetek, ahogy jónak látjátok! De a következményekről, ne feledkezzetek meg! És hallottuk, hogy milyen következményei is lettek annak, hogyha királyt kér, földi uralkodót kér a zsidó nép. Ez nem egy mindennapi dolog, ahogyan halljuk az igében, hogy mi történik a fiakkal és a leányokkal, mi történik a megtermelt javakkal és az állatokkal, hogyan kell azt beszolgáltatni, hogyan adja azt a király a saját embereinek, hivatalnokainak. Mégis legyen királyunk – mondják. Szerintem ez egy egészen elképesztő mondata a Bibliának. Amikor felvázolja az Úr Isten azt, hogy ez és ez miért nem jó, de ti döntsetek, és azt mondja a nép, hogy mégis legyen királyunk! Nem a jó kell, amikor az Isten vezetett bennünket, amikor az Isten uralkodott, és bíráskodott felettünk, nekünk emberi király kell. Testvérek! Az Isten bizony engedi azt, hogy az emberek kitaszítsák Őt az életükből, az Isten tud hátra lépni, és ez egy fantasztikus dolog, hiszen az Isten ránk erőltethetné magát, egyen-egyenként is, de mint a választott népére is, ám Ő nem teszi. Hátralép, és azt mondja: akkor legyen királyotok, ti akartátok. Én azt hiszem, hogy nekünk, mai embereknek fel kell tenni a kérdést magunk számára, hogy milyen államforma van az életünkben? Királyság? De ki uralkodik? Én vagyok a király a saját életemben? Vagy engedem, hogy az Úr Jézus Krisztus legyen életem ura? Királlyá Jézust koronázzátok – van ott az egyik énekünkben és még jó néhány másik is biztat hasonlóra. Szerintem ma is erre van szükségünk, hogy az Úr Jézus Krisztus legyen életünk királya, életünk ura, hogy rá tudjunk figyelni, mert akkor lesz áldás az életünkön.
Testvérek! Talán felmerülhet bennünk ez a kérdés, hogy ez az igeszakasz mitől lehet adventi, mégis azt mondom nektek, hogy két dolgot üzen nekünk az Úr Isten advent első vasárnapján, mégpedig azt, hogy figyeljünk az Istenre. Elkövetkezik egy olyan szakasza életünknek évről-évre, amely sokkal pörgősebb, leterheltebb, felgyorsultabb, de kell, hogy tudjunk megállni, elcsendesedni, lassítani és az Isten elé odavinni a dolgainkat. Jobban odafigyelni a Mennyei Atyára. Minél több dolgunk van annál jobban érdemesebb odafigyelni az Úr Istenre. A másik üzenet, pedig arról szól, hogy figyeljünk egymásra, családunk tagjaira a nagy rohanások közepette, figyeljünk oda házastársa, gyermekre, unokára. Figyeljünk oda a kapcsolatainkra: Istennel és egymással való kapcsolatainkra egyaránt. Én kívánom, hogy ez sikerüljön nekünk a decemberi hónapban is. Legyen egy olyan szál, ami elvezet bennünket az Úr Istenig, legyen egy olyan adventünk, amelyben Istenre és egymásra egyaránt oda tudunk figyelni. Ámen

( Katona Béla )

Az istentiszteleten énekelt énekek: 152, 312, 170, 468, 479

2009. november 29. vasárnap

2024. október 28.

VALÓDI FINOM LELKŰSÉG



VALÓDI FINOM LELKŰSÉG

"Senkiről se beszéljenek gonoszt, ne veszekedjenek, gyengédek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt."
(Tit; 3,2. angol ford.)


Az igazi udvariasság lényege az, hogy figyelmességet tanúsítunk mások iránt. Az igazi nevelés az, amely kiszélesíti az együttérzést és általános kedvességre buzdít. Hibás az a „nevelés”, amely egy ifjút nem tesz tiszteletteljessé szülei iránt, úgyannyira, hogy értékelni tudná szülei kiválóságait, türelemmel hordozná fogyatkozásaikat, és kielégíteni igyekezne szükségleteiket. Az ilyen nevelés teljesen hiábavaló volt, ha nem tette őt figyelmessé, gyengéddé, nagylelkűvé és segítőkésszé ifjak, öregek és szerencsétlenek iránt, és mindenkivel szemben előzékennyé.
A finom gondolkodást és modort jobban megtanulhatjuk az isteni Tanító iskolájában, mint a felállított szabályok betartása által. Isten szeretete, amely átjárja szívünket, megadja jellemünknek azt a megnemesítő érintést, amely átalakítja azt az Ő hasonlóságára. Ez a nevelés egy mennyben született méltóságot és az illendőség érzetét kelti bennünk. Kedves természetet, szelíd modort kölcsönöz, amely sohase hasonlítható a divatos társadalom felületes csiszoltságának külső mázához.
A Biblia udvariasságra szólít fel és sok szemléltető példával mutatja be az önzetlenség lelkületét, a szelídség kegyelmi ajándékát, a megnyerő természetet, amely az igazi előzékenységet, udvariasságot jellemzi. Ezek a tulajdonságok csak visszatükröződései Krisztus jellemének. A világnak minden gyengédsége és udvariassága Őtőle származik, még azok között is, akik nem ismerik az Ő nevét. Isten azt akarja, hogy ezek a tulajdonságok tökéletesen visszatükröződjenek az Ő gyermekeiben. Célja az, hogy az emberek az Ő szépségét szemléljék bennünk. 
/Ed. - 241-242./ 

A szelídségnek és szépségnek milyen ragyogó sugarai áradtak szét Megváltónk mindennapi életéből... Azokat, akikben Krisztus lakik, isteni légkör vesz körül. Tisztaságuknak fehér ruhája Isten kertjének jó illatát árasztja. 
/MYP - 420./

Forrás
Facebook - Szerelempróba ( Fireproof - Film )

2024. október 2.

Csak szeressenek...



Vajay Tiborné
Csak szeressenek...

És végül már nem számít semmi, csak szeressenek,
nem számítanak bántó szavak, sem indulat,
már nem számít, hogy földig hajol a lelkem,
s ki valaha voltam , eltűnik nyomtalan…
És végül már nem számít más csak szeressenek…..
nem fáj koldulni szép szavakat,  "féltő" ölelést,
végül már nem fáj semmi sem….
szívemen dércsipkét hímez a tél……de rejtekén él még a remény….
zengnek még tiszta hangok, régvolt idők emlékei….
mely segít feledni mindazt ami fáj, segít feledni könnyeket…….
mert végül már nem számít semmi sem……csak szeressenek…..

A kép és a vers forrása
Facebook