A Férfi... A Nő....

Kun Magdolna versei

A Férfi....

Mikor arcára kiül a fájdalom éle,
csak lehajtja fejét csendesen,
és belesírja néhány perc erejébe,
azt, ami múlt, ami lesz, ami végtelen.
Mert a férfinak is vannak lélekérzései,
a férfi is tudja, mi az, ami fáj,
neki is vannak feldúlt napjai,
mikbe belehal a szív és meggörnyed a váll.
Néha szemében dac tüze éled,
haragszik, támad, gyűlöl és elfordul,
de csak néhány perc az, miben mássá válik,
s utána nem veszi a bűnt jogos alapul,
mert a férfi is csoda, női álmok éke,
mely nélkül a világ fabatkát sem érne,
hisz a férfi is ugyanolyan fontos a nő életébe',
mint magának a férfinak
a női szívek léte.

A Nő ...

A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, s ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy az legyen benne, mi a férfiakban nincsen.
A nők valódi igazgyöngyszemek,
melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak szürkés matt színekre,
ha arcukon szánt időt a könnyek érző-cseppje.
Mert, minden nő lelke egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely, csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult
szirmát.

A te életed hogy néz ki? Te is keresel éppen? Mit keresel?

Keresd az Urat, hívd Őt segítségül!

 A te életed hogy néz ki? Te is keresel éppen? Mit keresel? ...

"... Testvéreim! A te életed hogy néz ki? Te is keresel éppen? Mit keresel? Munkát, társat, lelki békét, célokat, önmagadat, helyedet a világban, vigaszt, erőt, bátorítást, útmutatást, vagy bármi mást?
Az Ige keresésre bíztat, akkor nem valami általános dolog keresésére kér bennünket, hanem az mondja: Keressétek az Urat…! Isten ismeri a kereső lelkünket, ismeri, látja érzéseinket, gondolatainkat, kétségeinket, kérdéseinket, mindazt, ami bennünket nyugtalanít, mindazt, ami foglalkoztat, ami érdekel és megérint. Isten ismer bennünket és kész segíteni – ha kérjük, ha elfogadjuk segítségnyújtását.

Ennek az Igének a párhuzamos igehelyei így szólnak: Ezt mondja az ÚR Izráel házának: Engem keressetek, és éltek! (Ám 5:4) Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. (Jer 29:13) Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. (Ézs 65:1)

Vagyis Isten nem egy szimpla keresésre biztatja övéit, hanem arra, hogy Őt keressük. Hogyan lehet Istent keresni? Imádságban. Ez a legegyszerűbb módja. Ezt bárhol, bármikor megteheti az ember.

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! – kér az Ige bennünket. Egészen azt sejteti ez, mintha Istennel előfordulhatna az, hogy egyszer közel, másszor távol van tőlünk. Ez lehetséges? Nem. Isten mindig közel van hozzánk. Ő mondja magáról: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézs 57:15) Tehát az Úr mindig velünk, mellettünk van, de ennek az ember nincs mindig tudatában. Ez okozza a távolságot. Nem az Isten van távol tőlünk, hanem mi vagyunk távol Tőle. Lélekben. Van erre egy bibliai történet, mely remekül szemlélteti ezt: az emmausi tanítványok története. Jézus két tanítványáról van szó, akik Jézus halála kapcsán keseregnek, de a feltámadásról szóló friss hírek összezavarják őket. Ekkor szegődik melléjük a feltámadott Jézus. Beszélget velük, vigasztalja, erősíti őket, de a tanítványok nem ismerik fel csak akkor, amikor eltávozik tőlük. Ugyanez velünk is előfordulhat: Isten mellénk szegődik és segít. Neki erre számtalan módja van. Akár úgy, hogy olvasod, vagy hallgatod a Biblia üzenetét és megérint. Lehet, hogy küld valakit, akinek kiöntöd a szíved, beszélgettek egy jót és mond valami olyat, ami közelebb visz az Úrhoz. Az sem biztos, hogy azonnal megtörténik ez. Lehet, hogy napok, hetek múlva. Hidd el: Isten nem ismer lehetetlen akkor sem, amikor a neked való segítségnyújtás a tét. ...

... De lehet ezt sokkal tudatosabban is, ezt hívják Isten előtti elcsendesedésnek, imádságnak. Akár először imádkozik valaki, akár sokadszor, azt ne felejtsük el, hogy Isten maga kéri, hogy hívjuk Őt segítségül. Az imádság az Isten előtti őszinteségről szól nem a nyelvtani precizitás vagy a hosszúság a lényeg. A hosszúság jön a gyakorlással, az Úrral való kapcsolat megerősödésével, elmélyülésével. A nyelvtani pontosság? Isten nem dolgozatként tekint az imáinkra, hanem eszközt lát benne, mely összeköti a Teremtőt a teremtménnyel. „Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.” – fogalmazta meg valaki s valóban így van...."

(Katona Béla református lelkész - Keresd az Urat, hívd Őt segítségül! - Ézsaiás 55:6-11) 

SENKI SEM MAGÁNYOS SZIGET

 

Gudrun Kugler

SENKI SEM MAGÁNYOS SZIGET

 

Ki az igazi?

Hét hasznos kritérium

Nem az igazit kell megtalálni, hanem a helyes döntést kell meghozni valakivel kapcsolatban. Nem az a kérdés, hogy Roland vagy Róbert az igazi, hanem hogy melyikükkel szeretném leélni az életemet. 

1. Képes vagyok-e csodálattal adózni a nagyszerűségének?

 

A hagyományos párkapcsolati tanácsadók is felteszik a kérdést: fel tudunk-e nézni egymásra? Tudjuk egymást hosszú távon is tisztelni? Az az érzés azonban, hogy csodálattal adózom a másik nagyszerűségének, sokkal mélyebb a szimpla elismerésnél és tiszteletnél. Elismerem az olimpikonok teljesítményét és tisztelem a munkatársaimat. Ám amikor a másik nagyszerűsége a lelked legmélyéig megérint és lángra gyújtja a szívedet, abból szerelem fakad. Ez a fajta látásmód az alapja a hosszú távú, boldog párkapcsolatnak, mert ez a mélyről fakadó rácsodálkozás a másikra soha nem tud ellaposodni. Ha valaki így érinti meg a szívedet, akkor önmagadban is képes leszel felfedezni az értéket. A házastársi kapcsolatban válsz igazán egyedivé és pótolhatatlanná. És az sem titok, hogy az ilyen feltétlen elfogadás nagyon szexi: az az érzés, hogy képesek vagyunk újból és újból rácsodálkozni a másik nagyszerűségére, elengedhetetlen ahoz, hogy a szexuális vonzerő ne csappanjon meg az idő múlásával. 

2. Tudunk-e beszélgetni?

 

A valóság mindig más színben tűnik fel. Befolyásolják benyomásaink, értékrendünk, döntéseink, ízlésünk, helyzetünk. Potenciális házastársunkkal kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést magunknak: vajon ugyanazt a valóságot éljük? Ha mondunk valamit a másiknak, rögtön érti, miről beszélünk? Amikor komoly dolgokról van szó, „évekig” tart, amíg tisztázzuk, miről is beszélünk, minden egyes mondatunkat külön-külön értelmezve? Hatékonyan meg tudjuk beszélni a dolgokat, vagy állandóan magyarázkodnunk kell a félreértett mondatok miatt? Ugyanazokon a dolgokon tudunk nevetni?

Van egy barátom, aki mindig mindent ellentétesen lát, mint én. Ha azt gondolom valakiről, hogy jókedvű, ő megkérdezi, hogy vajon miért olyan szomorú az illető. Ha egy filmet pocséknak találok, ő biztosan meg akarja nézni még egyszer. Ennek ellenére jó barátok vagyunk, mivel hosszú ideje ismerjük egymást, és mind a ketten szeretettel tekintünk egymásra mint csodabogarakra. Házasságot kötni azonban nem lenne tanácsos ilyen emberrel. 

3. Irgalmas szeretettel reagál-e a gyengéimre, így egyengetve fejlődésem útját?

 

Tillmann Beller szavait idézzük: Hogyan reagál a partnerem a gyengéimre? Itt nem a bevallott hibáimról van szó, hanem amelyek miatt szégyenkezem, azokról a gyengéimről, amik tényleg zavarják őt. Jóindulattal és higgadtan reagál, vagy érzékenyen, sértődötten? Nagyvonalúan vagy arrogánsan viselkedik a hibáimmal szemben? Ha inkább ez utóbbi módon, akkor nem ajánlatos házasságra lépni vele. Nagyon szép, amikor a társak között kölcsönösen jó viszony alakul ki egymás gyengéivel kapcsolatban. Az egymáshoz fordulás alaphangja ez esetben nem az lesz, hogy „meg kell változnod”, hanem inkább az, hogy ”elfogadlak, ahogy vagy”.

Saját gyengém például, hogy túl sokat beszélek és hajlamos vagyok túlzásokba esni. Ha nagyon belemelegszem, a férjem figyelmeztet, de csak szeretettel, kedvesen. Igen, igen, már megint kezded ... Csak ekkor veszem észre magam, leállok, és tudok nevetni saját magamon – és fejlődni. Ez nekem nagy segítség. Előtte nem szégyellem a hibáimat. A társam szeretete által egyszerű, kezelhető problémákká szelídülnek. Kézenfogva segítjük a másikat tovább.

Ezzel kapcsolatban készítettek egy felmérést: minél inkább segíti egymást két ember, hogy jobb emberré legyenek, annál boldogabb párrá válnak. Minden emberben megvan a vágy, hogy fejlődni tudjon, és egyre jobban képes legyen megismerni önmagát. Amennyiben ebben a növekedésben a partnerünk tud támogatni, fontos szerepet kap az életünkben, és őt is boldoggá teszi, ha látja, hogy képes nekünk segíteni.

Van még egy kérdés, ami egy lépéssel továbbvisz minket: vajon megvéd-e engem mások előtt? Miden esetben mellém áll-e, még akkor is ha mások más véleményen vannak, és ő is másképp látja a dolgokat? Egyik barátom férje nagyon szeret tréfálkozni, és nem mindig veszi észre, ha egy beszélgetés komolyabbra fordul. A felesége azért mindig vele nevet, de hazafele a kocsiban szeretettel kielemzi a helyzetet, és segít neki fejleszteni a kommunikációs képességeit. 

4. Megegyezik az életstílusunk? Közös az értékrendünk és az életcélunk?

Hogy egy pár jó döntést tudjon hozni arról, érdemes-e összekötni az életüket, fontos, hogy tisztázzák: ugyanaz a jövőkép lebeg-e mindkettőjük szeme előtt? Régebben erre sokkal egyszerűbb volt a válasz: az emberek a saját társadalmi közegükből házasodtak. Ugyanazok voltak a szokások, viselkedési minták az egyik házban, mint a másikban. Hasonló elképzeléseik voltak az élet különféle dolgairól, kényelemről, nehézségekről, feladatokról és kötelezettségekről. Manapság sokkal kevesebb a közös tényező. Egy pár dönthet úgy, hogy szociálisan érzékenyen próbál élni. Jövedelmének egy részét adakozásra szánja, magányos embereket hív meg karácsonykor, vagy annyi rokont visz el nyaralni, amennyit csak tud. Egy másik pár lehet politikailag aktív, leveleket írogathatnak szerkesztőknek, különféle társaságokban vállalhatnak szerepeket. Vannak olyan párok is, akiknek a szűk család a legfontosabb, és nem akarják, hogy mások megzavarják őket. Néhány pár közösen csinál mindent, például összejöveteleket szerveznek. Mások jobban szeretnek otthon ülni a televízió előtt.

Másképpen is feltehetjük a kérdést: hasonló-e az értékrendünk? Ugyanarra gondolunk, amikor az élet értelméről beszélünk? Mindkettőnk számára ugyanolyan fontos a kapcsolatunk és a család, vagy van valami, ami fontosabb? Nagyon jó, ha azok a dolgok, melyekért „odaadnánk fele királyságunkat”, közösek lehetnek. Nincs mese, az esküvő után a két „fele királyságból” már egy közös királyság lesz. A közös célból aztán közös küldetés lehet – és épp ez az, amire vágyunk. 

5. Van-e elég közös terület az érdeklődési körünkben?

Tillmann Beller atya írja a következőket: „Van-e elég közös témánk, illetve mennyire találkoznak az érdeklődési köreink? Az ilyen közös érdeklődési területeknek már a házasság előtt meg kell lenniük. Azt hajtogatni, hogy persze, fontos ez, de majd később úgyis kialakul, hibás hozzáállás. Induljunk ki abból: ami nincs, abból nem is lesz semmi. Aki él-hal a sportért annak borzalmasan nehéz lesz egy olyan társsal együtt élni, akit ez hidegen hagy. És ez utóbbi ne csodálkozzon, ha a sportrajongó előbb-utóbb talál egy hozzá hasonlóan sportkedvelő társat, és abban a kapcsolatban egész boldogságát megleli.” (Tillmann Beller: Úton Feléd 32-33.o. Kulcs a muzsikához Kiadó, Pécs 2011)

Tényleg ennyire fontosak lennének a közös hobbik? Igen! Gondolkozzunk gyakorlatiasan! Szombatonként, egy nehéz, munkás hét után szeretsz tovább aludni. Még pizsamában elolvasod az újságot vagy egy jó könyvet, kávézgatsz kedvedre, rádiót vagy zenét hallgatsz. Így szép az élet! Ehelyett: reggel hatkor megszólal a társad vekkere, és felver gyönyörű álmodból. Ő azonnal kiugrik az ágyból, és máris menetre készen áll melletted hegymászóbakancsban, és noszogat, hogy indulás! Reggeli a hegytetőn az uzsonnás kosárból. Hajrá!

A házasság első rózsaszín-ködös évében még hajt a lendület. Utána úgy döntesz, hogy inkább otthon maradsz. Végül is csak a szombatokról van szó – a hét többi napján úgyis látjátok egymást eleget. Aztán egyszer a hegytetőn, reggeli közben találkozik valakivel... A legtöbb válás banális okokra vezethető vissza. A kis dolgok okozzák általában a legtöbb visszatérő problémát a házasságban. 

6. Jó természete van-e?

Nagyon fontos, hogy annak az embernek, akivel szeretnél együtt megöregedni, jó természete legyen. Ezt első ránézésre nem lehet megállapítani. Egy szociológus azt mondaná, hogy minimum egy hosszú távú követéses kutatás és mindenre kiterjedő megfigyelés lenne szükséges ahhoz, hogy valakiről véleményt alakíthassunk ki. Ez valószínűleg igaz, mégsem kellenek évek a megfigyeléshez. Fel kell tennünk néhány alapvető kérdést magunknak, melyek helyes irányba terelhetik a figyelmünket: 

- A saját lábára állt már? Képes felelősséget vállalni, vagy puhány és kényelmes? Például: elvágta már a mamahotelhez kötődő köldökzsinórt? Helyén vannak a dolgok az életében? 

- Hogyan kezel másokat? Őszinte a tekintete és bizalmat ébreszt a megjelenése? Hogyan reagál, ha megszólítják az utcán, felvilágosítást, vagy pénzt kérnek tőle? Hogyan beszél másokról? 

- Hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket, kríziseket, kudarcokat? Megfutamodik a nehézségek elől, elbagatellizálja azokat, esetleg önmagába fordul? Vagy megpróbál beszélni róla, tisztázni, rendbe hozni, van hozzá bátorsága, hogy szembenézzen a helyzettel? 

- Szereti a munkáját? Az érett személyiség mindig tud mit kezdeni magával, mert még a sivatagot is képes virágba borítani. Egy jó természetű ember mindenben képes meglátni a jót. Rendben vannak a dolgok körülötte. Nem csak a legjobbat nyújtja, hanem minőségi munkát végez minden szinten. Még ha csak a kuka kiürítéséről van is szó. Nő esetében kiegészíthetjük azzal, hogy szereti-e a ruháit és a háztartását. Képes-e virágzóvá varázsolni a környezetét? 

- Hogyan reagál a gyerekekre? Élvezi a társaságukat, képes kezelni a kiszámíthatatlanságukat? Kedves és szeretetteljes velük, vagy csak megpróbálja elviselni őket? És mindenekelőtt: szeretne saját gyerekeket, vagy túl nagy „áldozatnak” gondolja? Figyelem: nagyon fontos!

Természetesen ezeket a kérdéseket önmagunknak is nyugodtan feltehetjük! 

7. Mindketten készen állunk-e a kapcsolatra?

 

Csak akkor állsz készen, ha képes vagy szeretni önmagadat, ugyanakkor már nem akarod, hogy körülötted forogjon az egész világ. Ennek feltétele az érett személyiség. 

Férfi esetében a kérdés: valóban férfi vagy még kisfiú?

 

A fiúk játszanak, a férfi ellenben felelősséget vállal tetteiért. A férfinél elsődleges, hogy biztos támasza legyen a nőnek. Ki tudja mondani azt: képes vagyok rá, hogy megtegyem ezt érted. Egy kedves barátom, a szép és sikeres Natalie férjhez ment egy fiatal politikushoz, Fredericóhoz. Egyszer Rómában valami nehézségünk támadt, és kértem Natalie-t, hogy segítsen. „Csak kérd Fredericót”, felelte. A válasz egyszerűsége lenyűgözött: feltétlen bizalom a férjében. Hát nem pont ez az, amire a leginkább vágyunk, hogy valami ilyesmit mondhassunk mi is? Egy olyan férfiról, aki biztonságot nyújt ereje, eltökéltsége, kitartása által.

Valahogy biztosan megoldja, nekem nem kell aggódnom - még akkor sem, ha mi, mai nők sokkal függetlenebbek vagyunk, eltartjuk magunkat, és tudjuk, hogy mit akarunk. Mindezek ellenére ösztönösen biztonságot és oltalmat keresünk. Nem véletlenül: amikor a gyerekeinkről kell majd gondoskodnunk, ez a biztonság létfontosságúvá válik, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk önállóak és sikeresek.

A fiú még keresi önmagát, a férfi már kialakult egyéniség. Tisztában van a kötelességeivel, és tudja kontrollálni önmagát, így még felelősségteljesebb döntéseket tud hozni. Higgadtan él és higgadtan hozza meg döntéseit. 

Mi a helyzet a nőkkel? Hogyan lehet meghatározni, hogy valaki még kislány vagy már kész nő?

 

A kislány mindig megpróbálja felhívni magára a figyelmet. Boldog az irigy tekintetektől, és értékesebbnek akarja érezni magát mindenkinél. A nő viszont kapcsolatokban él, és nem vágyik már a felsőbbrendűség érzésére. Megtalálta létezése célját. Létéből jelenlét fakad, és jelenlétével otthont biztosít a körülötte élőknek. A nőkben végtelen szeretetigény él, és legtöbbször szükségük van az érzelmekre. Ez nem baj! Nem az erő és a függetlenség teszi a kislányt nővé, hanem az, hogy nem függ többé az emberek csodálatától. 

Forrás: 

Gudrun Kugler: Senki sem sziget

 

Nem jó egyedül

Nem jó egyedül

1.Mózes 2:18. Az életünk tavaszán, vagy később eljön annak az ideje, amikor ráébredünk, nem jó egyedül lenni, szükségünk van segítőtársra. Ez helyénvaló és természetes dolog. A nagy kérdés: hogyan találom meg segítőtársamat? Erre a kérdésre mindenki szeretne valamilyen működőképes, célravezető választ kapni. Tudom, a tanácsadónak óriási a felelőssége, mert itt emberi életek aránylag hosszú szakaszának boldogsága vagy boldogtalansága forog kockán. Éppen ezért ragaszkodom Isten Igéjéhez, mint az egyetlen hiteles tanácsadóhoz. Az első amit az Ige leszögez: Isten szerzi a segítőtársat! - Miért? - Először is mert gondja van az emberre. Mennyi fölösleges aggodalomtól mentesülhetne az ember, ha ezt igazán elhinné! Ha Istennek gondja van arra, hogy legyen mindennapi kenyerünk, ruházatunk vagy munkahelyünk, vajon nincs gondja arra, hogy hozzánk illő segítőtársat adjon? De igen! Másodsorban: mi nem ismerjük teljesen még önmagunkat sem. Ez az állítás akkor nyer alátámasztást, mikor valami nehéz próbán megyünk keresztül. Itt döbbenünk rá, nem gondoltuk hogy így reagálunk a kritikus helyzetekben. S ha magunkat sem ismerjük igazán, hogyan tudnánk mi dönteni olyan kardinális kérdésben, mint a párválasztás? Hogyan ismerhetnénk meg egy lányt vagy fiút olyan mélységben, hogy bizton kijelenthetnénk: ő hozzám illik!? Ez egy igen veszélyes csapda. Ennek egy kifejezője az, mikor olyan dolgokat is kipróbálna az ember, amit Isten a házasság keretébe illesztett be. Egy példával illusztrálom: egy ejtőernyős nyugodtan kiugrik a repülőgépből és szép lassan leszáll a földre, - ejtőernyővel. Most ha én úgy gondolkozom, milyen jó neki így fentről gyönyörködni a természetben, miért ne próbálnám ki én is? Csak hogy nekem még nincs ejtőernyőm (házasság), esetleg csak egy esernyőm (egyszerű kapcsolat). S ha kiugrom, én is úgy érek földet mint az ejtőernyős?.. Én is gyönyörködhetem a táj szépségében?... Aligha! A hitetlen világban természetessé vált hogy saját elgondolásuk szerint igyekeznek házastársat találni úgy, hogy megismerési tapasztalatukra hagyatkoznak. Mi hívok vagyunk, Istenre bíztuk életünket, mikor elindultunk Jézus követésére. Isten nem is vár tőlünk olyat, amit mi nem vagyunk képesek megtenni. Éppen ezért mondja: "szerzek néki"... Isten úgy szerzi a házasságot hogy teljességgel ismeri az embert. - Engem is. - Ebből következik, azt is tudja, - mert mindentudó - hogy ki illik hozzám. Hiszen társamat is Ő teremtette! Továbbá miért Isten szerzi a segítőtársat? - Van valaki ebben a világban, aki az ember ellensége: a Sátán. Ő azon igyekszik, hogy az ember ne hozzá illőt találjon, hanem olyat, akivel az egész élet gyötrelem lesz. Ezért is van annyi válás, könny és szenvedés. Csonka családok, boldogtalan gyermekek és szülők. Isten ettől is óvni akar! Fogadjuk el segítségét, javunkat akarja! Az eddigiekből kiderül, hogy Isten mindenben igyekszik nekünk segíteni és lehetőséget ad, hogy életünk kiteljesedjen. A nagy kérdés most is előttünk áll: ha Isten szerzi, hogyan találom meg? Mit tehetek hogy megtaláljam? Vagy csak tegyem karba a kezem és várjak? - Ha egy ismeretlen városba szeretnék eljutni, az első kérdés hogyan jutok oda? Két dologra lehet szükségem: vagy egy jó térképre, vagy egy megbízható idegenvezetőre. Mondjuk a térkép segít abban hogy odataláljak a városba. Legyen ez a térkép az Ige: Tájékoztat például arról, hogy a hívőnek nincs köze a hitetlenhez. 2Kor 6:14. Ez egy alapelv, melynek segítségével eljutunk a városhoz. Itt még mindig nem értem célba. Meg kell találnom az utcát és a házat. Most már tudom hogy nem a világban kell keresnem társamat, de még mindig nem tudom a sok hívő fiatal közül melyik az enyém...Valakit kell találnom aki ismer és segít. Ilyen csak egy van: Isten! Most válik láthatóvá: mennyire vagyok mélyen Krisztusban, milyen jó a kapcsolatom Istennel? Rendszeres beszélő viszonyban vagyok Vele? Rá merek és tudok támaszkodni, vagy csak beszélek a hitről? Meg hallom-e a szavát, vagy csak mindig én beszélek (leginkább kérek) és nem hallom ha Ő szól? Isten sokféleképpen szól! Igéjén keresztül, bensőnkben a Lélek által, eszközökön keresztül: álomlátás, prófécia által stb. Egy nagyon fontos kérdés kívánkozik ide: ebben a kritikus helyzetben tiszta a hallásom, nem döntöttem ill. választottam, mielőtt az Urat kérdeztem, vagy csak azt akarom hogy az Úr engem igazoljon, azaz helyeselje azt, akit én találtam saját eszményképem alapján?!... Kedves fiatal testvéreim! Szeretettel kérlek, ne a szemetek után menjetek (a külsőre nézve: Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség, amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! - Péld 31 :30.), hanem boruljatok őszinte szívvel az Úr elé és tőle kérjetek segítséget. Az Úr felhasználhat hívő testvéreket is akik segítenek imádkozni, de elsősorban nektek kell vezettetést kapni Istentől. Közeledjetek az Úrhoz, Ő is közeledni fog hozzátok: segíteni fog! Erre bizonyság a saját életem. Nem futottam lányok után, mégis az Úr összehozott egy olyan lánnyal, aki 220 km-re lakott tőlem. Ő szerezte az alkalmat amikor összetalálkoztunk. Ma, tizenkét év távlatából nyugodt szívvel mondhatom, hogy hűséges segítőtársam az élet minden területén, így az Úr szolgálatában is. Istenben nem lehet csalódni!... Mindketten az Úrtól kértünk házastársat és Isten megadta. Nektek is megadja, mert nem személyválogató! Még egy hasznos tanács: lehet hogy az egyik fél már meggyőződött Isten akaratáról, a másik nem. Erre arany szabály: Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig és Mindennek rendelt ideje van a nap alatt. Türelmesen, imádkozva várjunk és Isten nem késik el... Aki boldog házasságban szeretne élni, annak Krisztussal való élő közösségre van szüksége. Ezt a boldogságot kívánom minden Testvéremnek, szeretettel: Pék Balázs ,,A ház és vagyon apai örökség, de az Úrtól van az okos feleség" (Péld 19:14) Forrás  http://okany.apostoli.hu/oldal4.html

Nekem még nem rendelt társat

Elek Éva: 

Nekem még nem rendelt társat 

Bizony nem ritka jelenség, amiről írni szeretnék. Egyedülállóság. 
Vannak, akiknek még Isten nem rendelte ki a párját. Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem. Ennek több oka lehet. De nem az én jogköröm megmondani a választ a kérdésre, mindenki a csendes szobájában beszélgessen erről az Úrral. Hiszem, hogy meg fogja kapni rá a választ.
Tény, hogy egyre többen vagyunk olyanok (elsősorban hölgyekről beszélek), akik csak várnak a társra, miközben az évek peregnek. Sokszor, sok helyen kerestük már az okokat barátaimmal, de mindig ugyanoda jutottunk (lsd. a cikk végét).
Foghatjuk helyzetünket a tanulási időszak kitolódására, a gazdasági válságra, a lehetetlen munkakörülményekre, vagy a másik nemre...
A korszellem és a társadalmi nyomások nem a házasság felé terelik a mai fiatalokat, 30-asokat. A szingli jelenség egy nagyon kényelmes helyzet a világ gyermekeinek. De mint tudjuk a szexuális önmegtartóztatással mit sem törődnek „egyedülálló” kortársaink. Közöttünk (akik Krisztust követik) azonban nem így kell(ene) lennie.
Akár férfi, akár nő az illető, egy dolgot tiszta szívvel tehet. Imádsággal vár, és az Úr dolgaival törődik, ahogy Pál apostol is tanácsolta annak idején az egyedül lévőknek. Illetve tegye meg a nemének megfelelő, becsületes, Isten szerinti lépéseket. Hogy melyek ezek? Szabad beszélgetni erről is Istennel, sőt, kell is, mint életünk minden más részéről.
Jó néhány, szép egymásra-találást követhettem már végig, számos esküvőt szerveztem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz egy idő után a saját várakozásom. Harc – mint életünk bármely más területe. Figyelem a házaspárokat, nekik más próbáik vannak, a gyermekkel megáldottaknak szintúgy. De akkor mi a teendő, ha Isten nem küldte még el a megígért társat? Elgondolkoztál azon, hogy az idők milyen gonoszak, és hogy mennyi ember nem hallott még az evangéliumról? Hát vidd az örömhírt közéjük! A lélekmentés amúgy is az egyik legfontosabb parancs, amit Jézus mondott nekünk. És kinek van még a legtöbb ideje? Annak, aki még „egyedül-álló”. Szolgálni ezer meg egy helyen lehet: gyülekezetben, missziós társaságnál, a közvetlen családban, külföldön... vagy ahova Isten éppen küld.
Keresd az Ő akaratát az életedre nézve. Céllal lettél teremtve. És (már bocsánat) de régen rossz, ha a házasság a célod; az egy ajándék, amit kaphatsz. Isten szeret téged, értékesnek tart, és gondoskodik rólad. A szeretet, melyet tőle kaptunk át kell, hogy folyjon az életünkön, mert ha nem, akkor el kell gondolkozni arról, hogy mit jelent számunkra az önátadás – Neki. Ezek lehet, hogy súlyos szavak, de engem megkísértett a Sátán az elmúlt időszakban: a keserűséggel, a magány érzésével, a düh és tehetetlenség béklyóival. S most, hogy megszabadultam, csak annyit tudok mondani, hogy túl drága áron váltattunk meg ahhoz, hogy elpazaroljuk az időnket az önsajnálatra. 
 Igen, Istennek tökéletesen igaza volt (és van), amikor azt mondta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni” de azt is mondta, és minden reggel mondja, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok” „Harcolok érted” „Megsegítelek” „Előtted megyek és a rögös utat elegyengetem” „Ne félj csak higgy!” stb.
Ha egyedülálló vagy, akkor sem vagy magányos, mert a Mindenható árnyékában pihenhetsz, aki fogja a jobb kezedet.
S a másik, amit még tehetsz amellett, hogy az Úr dolgaival törődsz. Figyelj magadra is! Készülj, mert tökéletes az idő, melyben most vagy. Alkalom arra, hogy engedj Isten metsző késének, barátok, testvérek között. Ne zárkózz el a világtól, úgy értem, merj kilépni, és bátor lenni a feladatokra. Hiszen Jézus ezt imádkozta:
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól... ahogyan engem küldtél a világba, én is elküldtem őket a világba...”
(Ján 17,15-17)

Forrás:
 http://www.mera.hu/kiadvany/09ant3.pdf 

Oláh Lajosné: 
Veled vagyok! 

Ha úgy érzed, hogy szükséged van rám:

Én ott vagyok veled!

És bár a lényem láthatatlan,

Ott élek a világosságban,

amit lát két szomjas szemed.

Füled nem hallja hangomat,

de én szólok szavaid által.

Nem kézzel fogható valóság,

de éltető erő vagyok

munkálkodó kezeidben,

még ha nem is ismered fel

benne az én tetteimet,

még ha nem is értheted meg

utaimat, terveimet...

Ne várj titkos látomásban!

Egyszerűbben felismerhetsz,

ha benned igazi csend lesz,

s szelíden megérint a hit.

Meghallom ki nem mondott kérdéseid,

felelek rá és ott leszek veled!

Amikor hívsz én mindig ott leszek,

Ha tagadnád is létezésemet,

ha egyedül vagy és senkid se marad:

én melletted leszek.

Ha félelem tör rád, ne feledd:

Szüntelen ott vagyok veled!

Nem tudunk szeretni ...

Nem tudunk szeretni ... 

Mi emberek nem tudunk szeretni. Így szeretünk:

Szeretlek, ha....:- megteszed nekem ezt vagy ezt
- ilyen vagy olyan leszel
- megjavulsz
- nem szólsz bele a dolgaimba
- odafigyelsz rám
- te is szeretsz engem
- nem szólsz be nekem
- megváltozol a kedvemért stb.
 
Szeretlek, mert...:- ilyen és ilyen vagy
- mindig ágyba hozod a kávét
- jó ember vagy
- mindent megadsz, amire szükségem van
- jó vagy hozzám
- rendesen dolgozol
- jó apa/anya vagy
- nem iszol, részegeskedsz, mint mások
- tisztelsz stb.
 
 Szeretlek, de...:
- jó lenne, ha megváltoznál
- nem tetszik, ahogy beszélsz
- lehetnél kicsit ambiciózusabb
- megtehetnéd értem ezt vagy azt is
- kicserélhetnéd a kocsidat végre
- kereshetnél kicsit több pénzt is
- nem tudlak elfogadni teljesen stb.
 
Pedig így kellene szeretnünk önmagunkat és másokat:
Szeretlek! - pont.

Nem elvárni, nem meg akarni változtatni, nem feltételeket szabni, nem bizalmatlankodni. Elfogadni egymást úgy, ahogy vagyunk. Akkor is, ha a másik nem tökéletes, tudva, hogy Valaki nekünk is már sokat megbocsátott. Megbocsátani egymásnak feltétel nélkül.
Jézus így szeret minket. 

Ez az Agapé szeretet. Szeretlek - pont. 

Taníts, Urunk, így fordulni egymás felé!  Mert Te előbb szerettél, és mindent megbocsátottál. Ezért.
 

Merj szeretni!!!

 

MERJ SZERETNI!!!

 

17.nap

A SZERETET BIZALMAS, MEGHITT LÉGKÖRT TEREMT

"Szeretetet gerjeszt az, aki fátylot borít egy bűnre;
aki pedig ismételten előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is."
(Példabeszédek 17:9)

• Közel állhat hozzád egy gyermekkori barát, rokon vagy munkatárs; de a házassági kapcsolattal egyik sem veheti fel a versenyt: éppen ezért van rá olyan nagy szükségünk.

• Ez az óriási áldás a leghatalmasabb veszélyforrás is. Aki ennyire szeret és ismer bennünket, az könnyen megsebezhet. Te a házasság melyik oldalát éled át gyakrabban otthonodban?

• A titkok, amelyeket csak a társad tud rólad szégyenre ad okot, vagy pedig közelebb hoznak titeket egymáshoz? Biztonságérzetet vagy inkább félelmet éreztek ebben a kapcsolatban? Ha nem érez egyikőtök biztonságot, máshol keresheti azt. Egy másik személy, vagy egy hobbi jó menekülés lehet.

• A házasságodban a szabadság légkörének kellene jelen lennie. Ez egy érzékeny terület.

• A titkokból lehet némelyiket korrigálni kell. Ezt ne a kritizálás eszközével tegyétek, hanem a szeretet és megértés által, mely segítséget ajánl a másiknak. Lehetnek olyan titkok, amelyeket egyszerűen csak el kell fogadni.

• Életed fő műve kellene, hogy legyen az, hogy jól szereted a hitvesedet. Ha azonban valami miatt megtört köztetek a bizalom, el kell kezdeni újra felépíteni azt! Idő kell hozzá; de az elhatározásod, hogy helyreállítod, ma megszülethet.

HATÁROZD EL, HOGY MEGŐRZÖD TÁRSAD TITKAIT! IMÁDKOZZ ÉRTÜK!

MINDEZEK ELLENÉRE SZERESD ŐT; ÉREZZE MAGÁT BIZTONSÁGBAN MELLETTED!

"Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem az enyém." (Énekek éneke 5:19)

18.nap

A SZERETET MEGÉRTÉSRE TÖREKSZIK

"Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki megértést szerez." (Példabeszédek 3:13, angol fordítás)

• Ha valamilyen téma felkelti az érdeklődésünket, felfigyelünk rá, és minél többet akarunk tudni róla. A szeretet pedig felteszi a kérdést: "Mennyit tudsz a társadról?"

• Amikor egy férfi próbál meghódítani egy nőt, akkor alaposan "tanulmányozza", többek között azt, hogy mit kedvel. A nők pedig kezdetben csodálattal tekintenek a férfira, mint választottukra. Házasság után ezek az érzések elkezdenek elhalványulni. Kiderül, hogy a "tökéletes társ" is egy törékeny ember.

• Gondolj bele, ha a házasságkötésig tartó tanulmányozás érettségit érne; nem-e kellene folytatnod a főiskolai, egyetemi, majd doktori fokozatig ezt a felfedezést?

• Ismered társad legmerészebb álmait? Tudod, hogy mi az ő szeretet nyelve? És hogy mik a félelmei?

• Néhány köztetek lévő probléma forrása egyszerűen csak az, hogy nem értitek meg a másikat. Kötelezd el magad arra, hogy megismered őt! Tanulmányozd! Tegyél fel kérdéseket! Figyelj és hallgass! Kérj Istentől tisztánlátást!

• A nemi különbözőségek, az eltérő családi háttér és a különböző élettapasztalatok beárnyékolhatják azt a képességedet, hogy megismerd társad szívét és motivációit. Isten azonban képességet ad arra, hogy jobban tudd szeretni társadat. Vágyj jobban megismerni őt, és ez gazdaggá teszi otthonodat!

KÉSZÍTS EGY KÜLÖNLEGES VACSORÁT KETTŐTÖKNEK! LEGYEN EZ EGY KÜLÖNLEGES ALKALOM, AHOL A CÉL, HOGY JOBBAN MEGISMERJÉTEK A MÁSIKAT!

"Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz megértést."
(Példabeszédek 4:7, angol fordítás)

19.nap

A SZERETET LEHETETLEN

"Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van;
és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent."
(1János 4:7)

• Ez a negyven napos kaland egy fontos titkot tartogat számodra. Bizonyára sok mindent megtanultál az önzetlenségről, a kedvességről; egy azonban bizonyos: te nem vagy képes feltétel nélküli szeretetet (agapét) előállítani a saját szívedből, az teljesen más dolog.

• De mégis akkor hogyan vagyunk képesek így szeretni? Az agapé szeretetre csak Isten képes. De mivel annyira szeret téged, úgy dönt, hogy rajtad keresztül juttatja kifejezésre.

• Lehet, hogy még most is úgy érzed kellően kemény munkával a saját szívedből képes vagy előállítani a hosszú távú, feltétel nélküli szeretetet. Szeretnéd azt hinni, hogy ott van benned. De hányszor bizonyult kevésnek a szereteted például a haragod megfékezésére? Ez a fajta kudarc az ember bűnös állapota.

• Ha nem vagy rendben Istennel, akkor nem tudod igazán és őszintén szeretni a társadat. A kellemetlen hír tehát ez: a szeretet, mely minden próbát kiáll, elérhetetlen mindaddig, amíg azt önmagadban keresed.

"Ő azonban véghetetlen bőséggel képes mindent megtenni, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint."(Efézus 3:20, angol fordítás)

• Ez a kellemetlen titok boldogan végződik azok számára, akik hajlandóak elfogadni Isten felénk irányuló szeretetét, és ez bármikor a rendelkezésükre áll, ha úgy döntenek.

• Isten keres téged, a nyomodban van; nem azért, hogy szolgává tegyen, hanem hogy megszabadítson, így elfogadhasd az Ő szeretetét és megbocsátását. Szavakkal lehetetlen elmondani, hogy Ő mire képes a házasságodért, ha tudnál bízni Benne.

NÉZD ÁT AZ ELŐZŐ NAPOK FELADATAIT! ÉREZTED VALAMELYIKET LEHETETLENNEK? ELISMERTED, HOGY SZÜKSÉGED VAN ISTENRE, HOGY ÁTFORMÁLJA SZÍVEDET? KÉRD ŐT, HOGY ADJON ERŐT CÉLRA VINNI AZ ÉLETEDET!

"Embereknél ez lehetetlen, de Istennel minden lehetséges." (Máté 19:26, angol fordítás)

20.nap

A SZERETET AZ JÉZUS KRISZTUS

"Mert Krisztus, mikor még erőtlenek voltunk, a megfelelő időben meghalt az istentelenekért."
(Róma 5:6, angol fordítás)

• Jézus azért jött, hogy megkeressen és megtartson téged. Minden rossz szavadért és tettedért bocsánatot nyerhetsz azáltal, hogy leteszed életed annak a kezébe, akitől azt eredetileg kaptad.

• A Biblia szerint attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettünk: bűnösök vagyunk. Azonban Isten az Ő egyszülött Fiát küldte el erre a világra, hogy éljünk általa. A királyi trónról szolgaként jött meghalni a mi bűneinkért.

"Ímé én vétekben fogantam, és bűnben melengetett engem az anyám."
(Zsoltárok 51:7)

• Az ilyen fajta szeretetet nem lehet teljesen megérteni. Sőt! Kiérdemelni sem lehet. Egyetlen teendő, hogy el kell fogadni azt. És ha elfogadod, szabaddá tesz téged.

• Ő kész volt szeretni akkor is, ha nem érdemelted meg, mégha nem is viszonzod a szeretetét, mert így döntött. Általa képes vagy ugyanezt a szeretet megosztani hitveseddel. Képes vagy olyankor is szeretni, ha nem kapsz érte viszonzást.

• Az igazi szeretet egyedül Krisztusban található meg. És miután befogadtad tőle az új élet ajándékát, akkor végre készen állsz arra, hogy vállald a kihívást.

"A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet."
(1János 4:8)

MERJ BÍZNI JÉZUS KRISZTUSBAN! MERJ HOZZÁ SZÍVBŐL IMÁDKOZNI! ENGEDD, HOGY ÁTFORMÁLJA SZÍVEDET KEGYELME ÁLTAL!

"Szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket." (Ézsaiás 63:9)

21.nap

A SZERETETET ISTEN ELÉGÍTI MEG

"És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet."
(Ézsaiás 58:11)

• A tegnapi nap rendkívüli módon fontos volt. Tudd, hogy Istenre mindennap szükséged van. Egyedül Ő tudja megelégíteni lelkedet, még ha mindenki más is cserben hagy téged.

• Társad az elvárásaidat néha betölti, néha nem. Házastársad is csak egy ember. Képes a társad belső békességet adni neked? Nem. Vannak az életedben olyan szükségletek, amelyeket csak Isten tud megelégíteni.

• Hagyj fel azzal, hogy valakitől vagy valamitől várod, hogy állandóan megelégedettségben tartson. Erre csak Isten képes, miközben megtanulsz Tőle függeni.

• A szeretet, békesség és elfogadás iránti vágy minden emberben ott van. De ahelyett, hogy dolgokban bíznál, mint a pénz, egészséged, de még társad ragaszkodása helyett is bízz inkább Istenben! Ő az egyetlen, aki soha nem fog megváltozni.

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket
az Ő gazdasága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban."
(Filippi 4:19)

• Ő azt ígéri, hogy ellát mindennel, amire szükségünk van ahhoz, hogy megelégedjünk. Élő forrást ígér, amely nem csak a pillanatnyi szomjunkat képes oltani. Ez pedig a lélek megelégedettségének itala, amely soha ki nem apad. És rendelkezésedre áll egész nap. Isten a forrása mindennek, mire szükséged van.

TALÁLJ MA IDŐT AZ IMÁDKOZÁSRA ÉS BIBLIATANULMÁNYOZÁSRA!
A PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE ALKALMAS A KEZDÉSHEZ, MERÜLJ EL AZ ÍGÉRETEKBEN!

"Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen." (Zsoltárok 145:16)